Max
- Háát… Attól függ.
- Mégis mitől? Nem kényszeríthetsz egy kapcsolatba, amit nem szeretnék.
- Nem szeretnéd? - Kérdezem kétkedőn, mert nekem úgy tűnt élvezi, főleg a bizonyítékomat. Azt hiszem számít mit válaszol, és remélem szeretné.
- De, - tudtam, hogy ezt fogja válaszolni, de azért egy kicsit megkönnyebbültem - csak mondtam, mi van hogy ha nem ez lenne a helyzet. - Haha, most bevallotta, hogy szeretné ha nyernék (vagy legalábbis ezt hallottam ki belőle). Ezt megjegyzem, hátha később az orra alá dörgölhetem.
- Persze akkor nem erőltetném, de így…- nem fejezem be, de ő is tudja, arra gondolok, hogy a csók, az a nagyon kellemes és jó csók után nem fogom hagyni, hogy veszítsek. Amúgy se hagynám - túl tökéletes vagyok én veszítéshez -, de így semmiképp nem fogom. - Kell egy fogadás biztos, aki ellenőrzi a fogadás érvényességét.
- Miért?
- Komoly a tét. Valaki aki ismer téged… a barátnőid?
- Konkrétan én vagyok a tét. - Háborodik fel, pedig én csak szeretném, ha hiteles lenne a fogadásunk. - Amúgy ők nem hiszem, hogy jól csinálnák...
- Miért?
- Szeretnek a szerelmi éltemen csámcsogni, és akkor nem diszkréten fognak szurkolni neked.
- Az miért baj? - Értetlenkedem. - Nekem az csak jó.
- Egy bírónak pártatlannak kell lennie. Ezért ajánlom a tesómat.
- Mert ő aztán pártatlan… na ne nevetettsél már.
- De tényleg. Ismer, megbízható és tényleg el tud tekinteni attól, hogy a húga vagyok. Amúgy milye lekicsinylő már a “húg” szó? Mi vagyok én valami alsóbbrendű ember? Nem marhára egyenrangú vagyok vele.
- Ööö, oké? - Ez most hogy jött neki? Senki nem mondta, hogy alsóbbrendű, na mindegy… - Mért lenne pártatlan?
- Mert tudja hogy kell csinálni, és mert mindkettő oldalt támogatná. Nyíljak meg és legyen valakim vagy védjem meg magam, hogy ne essen bántódásom.
- Hmmm… oké lehet a tesód. Hogy is hívják?
- Josh. Fel is hívom.
Elle
Tárcsázom, de nem veszi fel. Akkor majd később.
Mikor odaérünk a többiekhez, már nem beszélgetünk, mert a tanárnőre kell figyelnünk, de majd a gépen.
- Na, jó gyerekek, kérnék egy kis figyelmet! Mehetünk a becsekkoláshoz?
- Ja.
- Igen.
- Aha.
- Mehetünk.
Érkeznek a válaszok, és elindulunk.
Az ellenőrzésen szerencsére átengedtek, pedig bevallom egy kicsit paráztam, hogy becsipog, vagy valami. Már csak az kéne!
Valaki hív, Joshy az.
- Helló! - köszön.
- Ahoy! Vagy inkább Bonjour! - köszönök én is.
- Hívtál. Van valami probléma?
- Nyugi nincs. - Egyenlőre teszem hozzá magamban. - Csak azért mert szeretnék kérni tőled valamit.
- Ok, mi lenne az?
- Lennél a fogadás biztosunk?
- Persze, de mit takar a többes szám? Mik a tétek? És egyáltalán miről szól a fogadás?
- A többes szám én és egy új barátom. A fogadás egy kicsit bonyolult, lényegében az, hogy Max szeretne segíteni nekem levenni a maszkom a nagyvilág előtt, vagyis nyíljak meg. A tét, pedig, hogy ha sikerül neki, járnom kell vele, ha meg nem… nos azt még nem találtuk ki.
- Várj, Max az új haver, ugye?
- Igen.
- Ez fura. Egy fiú el tud viselni téged maszk nélkül?
- Héjj, ez övön aluli volt, de van benne valami. Én is ezen gondolkodtam...
- És a tét egyik fele, hogy járnod kell vele. Jól értem, hogy egy vad idegen sráccal fogadsz azon, hogy levegye a maszkod és ha sikerül neki, egy pár lesztek? Csókkal meg mindennel?
- Lényegében igen, de így mondva elég rosszul hangzik. Mintha egy felelőtlen kislány lennék.
- Tényleg, de nyugi nem vagy az, tudom. Ez baromság!
- Nem én találtam ki!
- És mit tudunk erről a Maxról? Honnan szedted? Megbízható? - itt félre nézek, és ott áll mellettem egy fél méterre és engem néz mondhatni védelmezőn.
- Igen. - mondom, elveszve azokban a kék szemekben. - Egy új osztálytárs, és engem kért meg a tanár nő, hogy lássam el a megfelelő információkkal, aztán egymás mellett ültünk a gépen és összeismerkedtünk. És képzeld amerikai focizik.
- Az tök jó, de ezt ne velem. Nem fogom végig hallgatni ahogy áradozol róla. Azt majd a barátnőiddel, ne velem. Ja meg azért se, mert én még mindig szurkolok Bálintak. Őt mégis csak jobban ismerem, és annyi éve ismeritek egymást.
- Csak megemlítettem, hogy focizik. Mi ezzel a baj?
- Ismerlek és ezután szokott általában a többi is jönni.
- Amúgy az ő neve Barom, ja és ne is szurkolj neki, nincs több esélye. - mikor ezt mondom is Maxra nézek, akinek egy kicsit eltorzul az arca. Hopp, lehet, hogy azt hiszi róla van szó. Ezt is majd elmagyarázom, elvégre több órát leszünk megint együtt.
- Ezt nem tudhatod. Lehet, hogy ő a Nagy Ő-d és te elszalasztanád? - mondja kifigurázva a lányok által szívesen használt kifejezést.
- No way!- jövök ki a sodromból.- Ezt már megbeszéltük, és tudod sokszor lyukadunk ki ennél a témánál, most hagyhatnánk. Ne rontsuk el egymás napját ezzel.
- Oké, de amikor haza jössz még beszélünk, sőt Maxszal is van megbeszélni valóm.
- Itt van mellettem.- mondom, ő meg magabiztosan áll és néz- Király, adod?
- Már adom is. Szia és még egyszer köszi, úgy mindent!- nyújtom át a mobilt Maxnak.
Max
Mégis mit mondjak neki? Hogy a második gondolatom a húgáról, az volt, hogy hogy nézhet ki bikiniben? Na, nem. Nem akarom megásni a síromat, köszönöm. Ha Elle ilyen harcos stílus, akkor Josh milyen lehet? Átveszem a mobilt.
- Helló! - Szólok bele magabiztosan.
- Csá! Itt Josh, Lizus bátyja.
- Itt pedig Max. - Elle leendő barátja, teszem hozzá magamban.
- Mit akarsz húgitól?
- Sok mindent, de a lényeg az, hogy segítsek neki maszk nélkül élni. - Meg azt, hogy legyen a barátnőm, de ezt is csak magamban.
- Nem nyerni szeretnél a fogadásotokon?
- Mindenki szeretne valamit. Én viszont meg is valósítom.
- Tetszik ez a magabiztosság.
- Nem csak neked. - Mondom Elle-re nézve, mire kapok egy zsibit a vállamba.- Megbocsájtasz egy pillanatra?
- Persze.
Elveszem a fülemtől a telót és így szólok:
- Héjj, ezt mért kaptam?
- Nem illik hazudni. - mondja, közben pedig hallom ahogy a tesója nevet a vonal másik felén.
- Bevallottad, hogy tetszik. Csak tényeket mondtam Joshnak.
- Akkor se. Ne égess be a saját bátyám és jövőbeli munka társam előtt!
Ez érdekes, majd még megkérdezem a gépen.
- Te pedig ne nevess! - mondja a telefonba.
- Legjobb lesz, ha kihangosítom.- ajánlom.
- Ne nyilvános helyen, majd ha megérkeztünk. Oké?
- Oké, akkor még hívunk Josh. Cső!
- Csá! Egy élmény volt!
- Szia!- köszön Elle is, és lerakom.
- Hát nem fogunk unatkozni a gépen se.- Állapítom meg.
- Nekem is vannak kérdéseim, de most sietnünk kell.- és elkezd gyorsan menni, hogy beérje a többieket.
- Lizus várj! - Fogalmam sincs miért használtam ezt a becézést, de hatásosnak bizonyult mert rögtön megállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése