2016. 05. 16.

Tizedik fejezet - Maci ölelés!

Elle


Mikor meghallom a Lizus becézést, lefagyok. Már megszoktam, hogy a családom így hív, de mástól nagyon felkavaró hallani. Ezért fagyok le. Igazából, Barom hívott így amikor jártunk, és ő jutott eszembe erről. Megfordulok és mérgesen ráförmedek.
- Ha még egyszer így mersz hívni, azt nagyon- nagyon meg fogod bánni!- fenyegetem, de nem ijed meg.
- Miért?- kérdezi szemtelenül.
- Csak. Mert. Nem és kész.
- De Josh is így hívott.- köti az ebet a karóhoz.- Amúgy az előbb nem te akadtál ki a tartalmatlan válaszaimon?
- Joshnál már megszoktam. De most hagyjál! Nem akarok róla beszélni.- és itt a “róla” nem a helyzetről szólt, hanem egy konkrét személyről. Nem tetszett, hogy így kiakasztott egy hülye becenév, de ez van.
- Oké, majd négy szemközt.
- Ott se. És most már tényleg fussunk.- kezdek el megint sietni, de ezúttal be is érem a csoportot. Mellesleg a sírás határán vagyok, és ezt Max is észre vehette, mert megváltozik a viselkedése. Meg akar ölelni, de eltolom. Erős és független vagyok, nem sírok, nem mutatom ki az érzelmeimet (ami nem teljesen sikerül, de mindegy).


A gépen pont egy olyan helyet kapunk ami elég távol volt  a többiektől, ami  azért jó mert úgy beszélgethetünk, hogy ne hallják a többiek. Le is ülünk, de elég nagy a bűntudat bennem, azért mert meg akart vigasztalni és én nem engedtem neki, ezért magyarázkodni kezdek. Neki folyton kifecsegek mindent, ez így nem ér.
- Sajnálom, ezt nem így terveztem.- basszus már megint a sírás határán vagyok.
- Semmi baj.- próbálkozik megint az öleléssel, ezt viszont elfogadom. Annyira jól esik biztonságot nyújtó, erős karokba zárva lenni, hogy nem bírom tovább és elsírom magam. Nyugtatgat és a hajamat simogatja, és nem kérdez semmit, amiért eléggé hálás vagyok. Igazi érzelmi hullámvasút vagyok most, és még csak egy szót se szól.
Elkezdünk felszállni, addig a kis ideig elenged, de miután ki lehet kapcsolni az öveket, rögtön megkeresem az ölelését.

Ő a sarokban ül én pedig mellette, de egy kis idő múlva azt veszem észre, hogy az ölébe húzott. Ez jelenleg a legbiztonságosabb hely számomra, így nem csodálom, hogy elnehezednek a szemhéjaim. 
Szóval erős karokba zárva, erőteljes, de kellemes férfias illattal körülvéve alszok el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése