Elle
Gondolkodik egy kicsit aztán ezt mondja:
- Na jó, segítek neked lebontani a faladat. - Mondja ez olyan hangsúllyal, mintha szívességet tenne nekem, na kösz. Ezt nem hagyhatom.
- Ki mondta, hogy leakarom bontani?? Amúgy kikérem magamnak ezt a hangsúlyt! Nem jössz te nekem semmilyen szívességgel.
- Nem élhetsz egy maszk mögött. - Állítja figyelmen kívül hagyva azt a kicsiny problémát, hogy nem akarom és nem kell szívességet tennie nekem.
- Tudom, de nem kell a segítséged.
- Egy baráti fogadásban benne vagy?
- Mondd csak te tényleg nem veszed figyelembe, hogy nekem is vannak válaszaim?
- Csak ha érdekel is.
- Szóval nem vagyok érdekes?
- Nem azt mondtam. Vagyis de pont azt mondtam, de úgy értettem, hogy most a fogadás fontosabb. Na benne vagy?
- Milyen fogadás? Mi a tét?
- Fogadjunk, hogy lebontom azt a falat.
- Mi? Nem. Nem megyek bele.
- Várj egy kicsit. Vannak feltételek. - Na jó, kezd eléggé idegesíteni a nyugodtsága, meg egy kicsit kezdek félni is. - Ha nyerek, vagyis mire haza mész a teljes Elizabeth leszel, nem pedig csak egy maszk, akkor járnod kell velem. - Azt hiszem kihagyott egyet a szívem. Ez meglepett.
- Hogy mi van?
- Jól hallottad.
- Te csak ugratsz. Nem hiszek neked.
- Pedig nem ugratlak.
- Nem győztél meg.
- Míg meggyőzlek induljunk vissza a többiekhez.
- Elég magabiztos vagy abban, hogy meg fogsz győzni, de hmm... miért is? - Felállok, hogy induljunk.
- Csak.
- Nem tudnál normális választ adni??
- Nem. Élvezem.
- Arrrg. Kiborítasz. És mégis mi a francot élvezel te ezen?
- Hogy kiboríthatlak... mint a vizet. - Mosolyodik el.
- Erre most nem mondanék semmit.
- Miért nem hiszel nekem?
- Nem fogom elmondani, mert nem érdemled meg, hogy válaszoljak neked.
- Pedig el fogod.
- Hogy te mennyire idegesítő vagy ezzel a magabiztosággal! Blah.
- De közben bírod is. Látom.
- Nem bírom. - Tagadom pedig pont kitalálta. Baszki.
- Ne tagadd, látom.
- Nem is, hagyjál!
Kétkedőn néz rám, mire megtörök, amit mellesleg nagyon nehezemre esik bevallani. Hihetetlen egy kétkedő pillantástól már megtörik a önbizalmam. Fejlesztenem kell ezen, ha továbbra is velem lesz.
- Oké, megtörtél, egy kicsit tényleg bejön. Most örülsz?
- Imádod.
- Na, azért ne essünk túlzásokba!
- Szóval, mit nem mondasz el nekem?
- Ha így folytatod semmit nem fogok elmondani. Hagyd abba!
- Nem hagyom abba, de el fogod mondani.
- Ajj, elegem van belőled!
- Mondtam, hogy el fogod mondani.
- Oké most szívem szerint csak azért se mondanám el, de...
- De ennyire nem vagy szemét?
- Aha. Na, most már el is felejtettem mit nem akartam elmondani.
- Valami olyasmit, hogy mennyire jól nézek ki. - Vigyorog.
- Biztos, hogy nem. Csak mondogassad magadnak, hátha igaz lesz.
- Vigyázz, még a végén megsértesz! Meg hát ahogy bámultál még Budapesten, úgy gondolom már igaz is.
- Egy, nem bámultalak. Kettő, ha bámultalak is azt azért tettem, hogy kiderítsem mennyire vagy bunkó. Nagyon vagy csak kicsit. Már tudom a kettő közt vagy.
Egy kicsit lehet, durván fogalmazok, de nem érdekel. Annyira. Csak egy kicsit. Na jó a kicsinél egy kicsit többet érdekel. Ááá, hagyjuk.
- Aha, megvan. Na azért nem hiszek neked, mert...hogy is mondjam. A pasik körében nem vagyok túl népszerű.
- Mert… miért is?
- Talán mert hamar rájöttek, hogy nem tudnak kihasználni, mint más lányokat (ami elég szomorú, hogy vannak lányok akiket ki lehet használni), mert nagy a szám, amivel sokszor sértegetek, beszólok másoknak, és mert amúgy se vagyok valami szép. Inkább csak anyagiakban vagyok valaki, amit annyira utálok. Miért nem lehet eltekinteni a pénztől, és miért ítélkeznek azon, hogy apám és anyám okosan bánik a pénzzel és a biznisszel?
- Nem gondoltam volna. Nem ilyennek tűnsz, szerintem szép vagy. Nekem nem a pénzed számít.
- Aha, mindenki ezt mondja, peeeersze.
- Bebizonyítsam? - Biccentek egy aprót, és készülök válaszolni, de megszólalni már nem tudok, hiszen a derekam köré fonja a karjait, magához húz és megcsókol.
A csókja hirtelen jön, de gyengéd, olyan ismerkedős, egészen addig míg meg nem érezi, hogy visszacsókolom. Ezzel megerősítve, hogy nem hagy hidegen. Már megint ez! Akkor már egy kicsit több érzelmet viszünk a csókba. A nyaka köré fonom a karom, ő erősebben szorít magához, és érzem a szorító és erős karok közt a biztonságot, ami nagyon jól esik. Annyira jó, de el kell húzódnom, mert… mert… nem tudom, üres a fejem. Kérdőn néz rám, de nem jut eszembe semmi, ami jól illene ide, ezért csak ezt mondom:
- Miért csókoltál meg?
- Ez elég bizonyíték volt?- Kérdez vissza.
Nem válaszolok semmit ezért megkérdezi újra.
- Igen. - Mondom halkan, egy kicsit zihálok, ami annyira nem jön jól mert, épp azt akarom (vagy tervezem) bemesélni neki, hogy hidegen hagy.
- Miért hagytad abba? És ne tagadd, élvezted. Visszacsókoltál.
- Attól még, hogy visszacsólkoltalak, az nem jelenti rögtön azt is, hogy élveztem is.
- Tényleg? Nekem nem úgy tűnt…
- Oké, igazad van, élveztem.
- Akkor miért hagytad abba?
- Nem tudom. Nem tudok mondani semmit.
Csöndben vagyunk, jaj lehet, hogy most szúrtam el? Majd a gépen megmagyarázom, hátha addigra kitalálok valami épkézláb érvet miért is húzódtam el. Elgondolkodok (ami elég nehezen megy mert, inkább visszajátszom magamban az előbb történteket) egyszer csak eszembe jut valami:
- Várjunk csak! Mi van akkor ha veszítesz, és nem sikerül lebontani a falat?
- Hát azt nehezen tudom elképzelni. de, ha mégis akkor… Nos… hmm… akkor kénytelen leszek veled járni. - Mosolyodik el.
- Haha marha vicces vagy, na most komolyan.
- Komolyan, - gondolkodik el - az nem biztos, hogy sikerülni fog.
- Azért csak törd a fejed, hátha tudsz olyat ajánlani, amiből nekem származik hasznom.
- Háát van egy pár ötletem…- Mondja sokat sejtően.
- Hülye! Nem így értettem.
- Bocs, csak gondoltam…
- Nem. Ne is gondolj ilyenre.
- Oké, nem tudok. Majd később kitaláljuk.
- Nem bánom benne vagyok. - Nem szívesen teszem, így hogy nem tudom mi az egyik feltét.
- De akkor előttem teljes mértékben meg kell nyílnod!
- Oké, és mi van ha nem érzem jól magam, kiszállhatok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése