2016. 07. 17.

Tizenötödik fejezet - Hülyülés a köbön

Elle

- Most ha nem ilyen komoly lenne a téma, azt mondanám: meglepő, hogy ismered a diagnosztizál szót.
- Ez egy általános sztereotípia, hogy aki sportol az egyből hülye is, de a sport nem zárja ki a tanulást, lásd én :élő példa vagyok, csak úgy süt rólam az értelmesség. - Mondja önelégülten.
- Tényleg? Biztos nem főz? És ha süt akkor, mit süt? Rántottát? - gondoltam ugratom egy kicsit.
- Ne hülyülj már! Tudom, ez csak egy kifejezés, igazából nem süt, és nem is főz.
- Még sosem hallottam. Tudod az eredetét is? - Játszom az értetlent tovább, de élvezem én ezt!
- Te talán tudod?
- Az előbb mondtam, hogy még nem is hallottam róla. Ez érdekes, mindenhol azt olvastam, hogy a focistáknak nem valami nagy az agykapacitásuk, tudod a sok ütődés meg ilyenek. - nézek rá kikerekített szemekkel. - De mivel utálom az általánosításokat, adok még egy esélyt, hogy bizonyítsd magad.- virítok egy mosolyt rá.
- Ne már! Nem kell semmit bizonyítanom, főleg nem az eszemet, vagy ahogy te mondtad az agykapacisásomat.
- Igazad van. Kétféle focista van, agy agyhalott, és az olyan aki, nagyon jó fiú, tudod a helyes, kapitány, aki a történet végén úgyis a stréber lánnyal jön össze nem pedig a méhkirálynővel. Na melyik? Nekem inkább a másodiknak tűnsz, szóval akkor visszavonom, igenis lehetsz okos.
- Egyik sem vagyok, ez őrültség!
- Szóval akkor én is őrült vagyok? - tettetem a felháborodást. - Lehet benne valami...
- Nem azt mondtam.
- Tényleg? Pedig úgy hangzott.- vigyorgok rá.
- Ne szívass már! Nem tesz jót a barátságunknak.
- De én élvezem ezt. Az nem lényeges, hogy jólérezzük magunkat? - Tettettem az értetlent.
- De nem a másikon szórakozva!
- A másikon??? Te kis perverz, - lököm meg egy kicsit a vállát - nem is vagyok rajtad, sőt hozzád sem érek.
- Tudod, te is sokszor elviselhetetlen vagy, meg fárasztó! - Sóhajt fel.
- Nekem ilyen a stílusom. Szeretek gúnyolódni, meg szivatni másokat.
- Az előbb nem te mondtad, hogy ez nem helyes?
- Tisztában vagyok vele, hogy nem helyes, de mint már mondtam én azokat szivatom, akik alábecsülnek engem, nem a nálam gyengébbeket. Azt nem szeretem, mert igazságtalan. De akik alábecsülnek... végül is csak megtanítom nekik, hogy máskor ne tegyék. Ja meg az is jó, mikor hiszékenyeket etetek be, mint téged. - Mosolyodom el.
- Nem vagyok hiszékeny, és én nem is becsültelek alá, szóval engem miért szivatsz?
- Mert téged lehet.
- Csak mondom, hogy mindenki megbánta, aki eddig engem szivatott, szóval csajszikám készülj fel a bosszúra!
- Nen félek tőled! - nézek egyenesen a szemébe.
- Jobban tennéd ha igen, nem véletlenül találták ki a “ne játsz a tűzzel!” mondást. - csillan gonoszság a szemébe.
- És amúgy is élvezem. Meg nyugodtan te is bevallhatod, élvezed!
- Dehogy vallom. Nem igaz. Nem hazudok. Ilyenekben. - javítja ki magát.
- Miért másban szoktál hazudni?- nézek rá játékosan.
- Igen, néha kiszínezem a valóságot, de általában őszintén, nem kertelve megmondom a véleményemet.
- Oké, letesztelhetlek? Ne is válaszolj, inkább erre: mit gondoltál először rólam? Csak őszintén, semmi finomítás, nem lehet engem olyan könnyen megsérteni.
- Hát, először azt, hogy jól nézel ki, szexin sportos vagy, és hogy illik hozzád, a sötétkék szemedhez a gyilkos tekintet, vagy haragos, csak mondjuk ne rám irányítottad volna,akkor jobban tetszett volna.
- És a második benyomás?
- Héj! Csak az elsőt kérdezted, a másodikat már nem, így nem is kell válaszolnom.
- Az előbb kérdeztem meg. De ha nem akarod elmondni, akkor tuti meztelenül képzeltél el, de nem akartad magad így elásni a szememben. Igazam van?
- Bikiniben! Nem meztelenül. Van különbség. De a többit eltaláltad. - néz félre, itha zavarban lenne, de ez hülyeség, miért lenne zavarban?
- Minden lányt elképzelsz bikiniben mikor meglátod? - ha zavarban is van, eszemben sincs segíteni neki. Azt ráér később is.
- Nem mindegyiket.
- Szóval valakikkel kivételezel? Mi alapján nézed meg a lányokat? Vékonyság? Mell méret? Szem szín? Mosoly?
- Kisugárzás.
- Kisugárzás?
- Aha, rajtad például rögtön láttam, hogy nem átlagos csaj vagy, a flegma, gúnyos, szókimondó kisugárzásod feltűnt nekem, és ahhoz képest, ahogy néztél rám, fura mód érdekesnek tűntél.
- Tűntem? Miért most nem vagyok az?
- De.
- És a többi csaj?
- Mi van velük?
- Mit nézel meg először egy lányon?
- Szeretnék valami nem olyan rosszulhangzót mondani, de az az igazság, hogy majdnem teljesen eltalátad. Először a magasságát (nem szeretem az alacsony lányokat), aztán az alkatát, hogy mennyire nagy a … lelke. - próbál finomítani a tényeken.
- Ne kertelj, mondd ki nyugodtan. A dekoltázsra gondolsz nem?
- Ja.
- Csak ennyi? Magasság és nagy mellek, ja és persze a kisugárzás?
- Nem. Végül a szemét, de nem csak úgy, hanem amikor nevet, ezért mindig megpróbálom megnevettetni, ami mindig sikerül is.
- Fontos, hogy lehessen vele nevetni?
- El sem hiszed mennyire… Egyszer randiztam egy lánnyal, mindig az akarta, amit én is, és olyan sötét volt, hogy nem értette semelyik poénomat.
- Akkor mért ranndiztál vele?
- Mindig azt akarta amit én is… szerintem nem kell tovább mondanom.
- Jaj. Mert téged az agyad helyett az ágyékod vezérel, mi? Miért is gondoltam, hogy te talán más vagy…!
- Hé, ez sértő… is lehetne, ha nem lenne igaz… néha. Csak néha kapcsol ki az agyam, és engedem meg…
- Ne is folytatsd! Ez kezd túl sok infó lenni. Már csak azt nem értem, hogy engem miért szólítottál le. Mert magas vagyok, az addig oké, de nincs nagy mellem, és csak a gépen láthattál úgy nevetni, hogy a szemem is nevessen.
- Először is muszáj volt, hisz párba kerültünk. Másodszor mondtam már, volt benned valami. Hardmadszor a pulcsi miatt nem tudtam teljesen lecsekkolni a melleidet. Tényleg, leveszed?
- Ezt most komolyan kérdezted? - nézek rá kikerekedett szemmel.
- Elég meleg van itt a gépen, nem?
- Kösz, de nem fogom levenni a pulcsimat, csak azért, hogy lecsekkolhasd a melleim. - Közlöm vele. - Amúgy milyen diszkriminatív vagy a kis mellű lányokkal! Ha például egy magas és vicces, de kismellű csajjal talákozol nem adsz neki esélyt?
- Dehogyis nem. Az csak egy plusz, nem olyan fontos.
- Mégis előbb mondtad, mint a nevető szemet.
- Előbb jutott eszembe, na.
- Szóval mégis számít.
- Mit akarsz hallani?
- Az igazat. Számít vagy sem?
- Oké. Egy kicsit számít. De ez nem azt jelenti, hogy nem randiznék egy kismellű lánnyal, csak a nagymellűek előnyben vannak.
- Mondtam, hogy nem vagyok sértődékeny, de z összes lány nevében (legyen az kis vagy nagy mellű), kikérem magamnak! Hogy lehetsz ilyen… ilyen…?
- Pasi?
- Ja, tényleg, szinte el is felejtettem, hogy a pasik már csak ilyenek...
- Erről nem tehetek… De most te jössz!
- Arra gondolsz, hogy én mint gondoltam amikor megláttalak?
- Aha.
- Nem fogok kerteleni, de így is csak növelni fogom az egódat, úgyhogy mindegy. Szóval, mikor először megláttalak ez ugrott be: “Baszki, de rohadt jól néz ki a feszülő bőrdzsekiben!”, aztán részletesebben megnézve tetszett, és most is tetszik, hogy magasabb vagy nálam, ami valljuk be nagy szó. Meg a hanyagság ami körül lengett. Kócos haj, de nem olyan mintha most keltél volna, koptatott farmer, amin látszott, hogy nem gyári, sport táska a lábadnál kicsit lapos egy öt napos túrához, de ez biztos mérettől függ, nem tudom. A kinézetedből kiindulva arra gondoltam, hogy biztos te is olyan vagy mint a többi pasi, vagyis tárgyként, sőt rosszabb szextárgyként tekintesz a nőkre, ekkor a pokolba kívántalak, mert marhára nem volt szükség még egy szoknyavadászra az osztályban. Aztán mint mondtam azon gondolkoztam mennyire vagy bunkó nagyon vagy csak egy kicsit. Mikor megszólaltál azon a búgó hangodon, arra gondoltam, hogy pont illik a stílusodhoz, és amikor mondtad, hogy focizol, akkor nagyot nőttél a szememben, és végül mégis úgy döntöttem, hogy nem ítélkezem feletted, és megismerlek. De végül is bebizonyítottad a sejtéseimet, szóval meg sem lepődtem a nagymelles megjegyzéseden.
- Hű, hát ez részletes volt, de sikerült félre ismerned. - teszi hozzá, mire kérdőn nézek rá.
- Mégis melyik részére gondolsz?
- Kicsit sem vagyok, olyan felszínes mint azt te beállítod.
- Tényleg?- kételkedek.
- Tényleg. Majd meglátod később, amikor nevetni fogsz a mai napon. Most alszom.
Elnehezültek a szemei, és már aludt is. Én meg hallgattam egy kis zenét, és olvastam.
Leszállás előtt fél órával el kezdtem ébresztgetni Maxot.
- Max! Kész a forró kávé, gyere kelj fel! Ne akard, hogy idehozzam neked, még a végén rád önteném. - keltegetem mézesmázos hangon. Ez mókás lesz.
- Hadd aludjak még egy kicsit, csak egy perc. - morogja álmosan. Kuncognom kell, olyan aranyos, ahogy még egy kis időért könyörög.
- Sajnálom drágám, nincs már idő, így is tovább aludhattál, mindjárt lekésed a fehérnemű modellek divat bemutatóját, utána meg megyünk a vizespóló versenyemre.
- Mi van??- pattan ki a szeme. Kész, eddig bírtam, felkacagok.
- Komolyan bevetted??- nyögöm nevetés közben.
- Már gyanús volt, hogy milyen mézesmázos hangon szóltál hozzám. Vizes póló versenyed? Jól hallottam?
- Nem tudom honnan jött, de ki kellett próbálnom. A legjobb az, hogy hatásosnak bizonyult.
- Aha, nagyon.- mondta unottan, de láttam én a szája szélén bujkáló mosolyt.
- Ne add az unottat, valld csak be, hogy jó poén volt. - lököm meg egy kicsit.
- Nem volt rossz. Legalább eredeti volt.
- Szóval, ha nem ettől, akkor mitől ébredtél fel ilyen hamar? Hiszen az előbb még akartál aludni pár percet.

2016. 07. 13.

Tizennegyedik fejezet - Inkább beszélgssünk

Elle


Összesen 10 órás az út, ebből 2 és fél a Budapest- Amszterdam út, 1 és fél az átszállási idő és 6 óra az Amszterdamtól New York- ig tartó út. 8-kor indultunk és elvileg délre érünk oda, az ottani idő szerint, magyar idő szerint pedig este 6-ra. Most, a New York-i idő szerint reggel 8 óra van, vagyis még van 4 óra az útból.
Max el próbálja rejteni az ásítását, de észreveszem.
- Nem lehet az most, hogy én ülök a te öledbe és alszok egy kicsit?- hihetetlen, még fáradtan is van humor érzéke.
- Bocs, édesem.- mondom viccesen. -Alhatsz, de sajnos nem az ölembe.
- Pedig vártam, hogy azt mondd igen.- tetteti a szomorúságát.
- Aww, sajnálom. Viszont van egy párnám, kéred?
- Aha.- mondja mire előveszem a táskámból a felfújhatós párnámat és neki adom.
- Tényleg van párnád! Azt hittem csak vicceltél. Ha ilyen van, akkor még mi minden lehet abban a táskában?
- Elégedj meg azzal, hogy sok minden van, ami kellhet.
Megvonja a vállát és elkezdi fújni a párnát.
- Ébressz fel egy óra múlva!- Kér meg és közben elkezd elhelyezkedni. Én pedig előszedem a fülesemet és a mobilomat.
- Máris kizársz a világodból?- kérdi hirtelen.
- Nem, csak gondoltam amíg te alszol én hallgatok egy kis zenét. Meg lehet dolgozok egy kicsit, még nem tudom. Ja, nem, a laptopom a bőröndömben van, akkor olvasok.
- Inkább beszélgessünk.
- De fáradt vagy, látom.
- Attól még beszélgethetünk.
- Oké, van valami témád? - nem nagyon értem, hogy ha fáradt akkor miért akar beszélgetni, de mindegy is.
- Van két dolog amit meg akarok kérdezni tőled.
- Jó, de nem biztos, hogy válaszolni fogok.
- Miért reagáltál úgy a “Lizus” becézésre?
- Nem akarok róla beszélni, de ezt már mondtam.
- Engem pedig érdekel, úgyhogy el fogod mondani.
- Hogy te milyen öntelt vagy! Nem fogom.
- Eddig mindig elmondtad, szóval hatásos.
- Egy fenét hatásos!- Akadok ki, mert már megint telibe talált. Elmosolyodik és rázza a fejét.- Mondd csak, te egy kicseszett gondolat olvasó vagy?
- De hatásos. És nem, nem vagyok, viszont látom rajtad.
- Azokat azért mondtam el, mert akartam. Ezt nem.
- Akkor is el fogod.
- Nem. Mi a másik kérdésed?
- Ja, igen. Mért toltál el először a kiakadásod után.
- Sértette az önbecsülésemet. Egy erős, független nő akarok lenni. Nem akarok mondjuk függni valakitől, nem szorulok senki segítségére.
- Érdekes, de akkor mi volt itt a repülőn?
- Azt mondtam erős és független akarok lenni, nem azt, hogy az is vagyok.  Basszus olyan kedves, és megértő voltál velem. Egyszerűen nem bírtam tovább, így is már a sírás határán voltam. Még jobban kell gyakorolnom az erős személyiséget, ami amúgy már megy csak nem ellened.
- Más szempontból pedig igenis erős vagy.
- Aha. - egyezek bele. 4 év krav maga, 6 év tánc, 3 év kemény futás, ja azt hiszem tényleg erős vagyok. Elme-önpacsi!
Nem szól ezután semmit.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy amikor olyan állapotban voltam, nem kérdeztél semmit, csak nyugtattál. Pont ez kellett nekem.
- Igazán nincs mit. Még élveztem is. - mosolyodik el.
- Mi? Mit élveztél? - háborodok fel.
- Hogy ott vagy. Hogy biztonságban érzed magad, legalábbis úgy tűnt.
- Abban is voltam. A tesómra emlékeztettél akkor, és az nagyon jó. Benne legalább megbízok, benned még nem tudom, nem szoktam úgy random emberekben megbízni.


Bocsi, hogy csak most jött az új rész, de hogy engeszteljek mindenkit, holnap vagy holnapután egy extra hosszú rész jön :)
Xoxo Jamie

2016. 07. 04.

Hírek 2

Sziasztok!

Az elmúlt időszakban megint nem sikerült sok új fejezetet kiraknom, és ez 3 ok miatt van: 

  1. Júniusban alig sikerült gép (vagy akár wifi) közelbe kerülnöm, szóval nem tudtam írni a blogra (persze egy doksiban folyamatosan írom a sztorit).
  2.  Egy picit meg is akadtam a történettel, de csak olyasmikben, minthogy átvezetni egyik jelenteből a másikba, vagy kitölteni egy kis ürességet, stb.
  3. A fejemben nagyon előre szaladt a cselekmény, és most vissza kell hangolnom magam a történet jelenjébe :)