2016. 07. 17.

Tizenötödik fejezet - Hülyülés a köbön

Elle

- Most ha nem ilyen komoly lenne a téma, azt mondanám: meglepő, hogy ismered a diagnosztizál szót.
- Ez egy általános sztereotípia, hogy aki sportol az egyből hülye is, de a sport nem zárja ki a tanulást, lásd én :élő példa vagyok, csak úgy süt rólam az értelmesség. - Mondja önelégülten.
- Tényleg? Biztos nem főz? És ha süt akkor, mit süt? Rántottát? - gondoltam ugratom egy kicsit.
- Ne hülyülj már! Tudom, ez csak egy kifejezés, igazából nem süt, és nem is főz.
- Még sosem hallottam. Tudod az eredetét is? - Játszom az értetlent tovább, de élvezem én ezt!
- Te talán tudod?
- Az előbb mondtam, hogy még nem is hallottam róla. Ez érdekes, mindenhol azt olvastam, hogy a focistáknak nem valami nagy az agykapacitásuk, tudod a sok ütődés meg ilyenek. - nézek rá kikerekített szemekkel. - De mivel utálom az általánosításokat, adok még egy esélyt, hogy bizonyítsd magad.- virítok egy mosolyt rá.
- Ne már! Nem kell semmit bizonyítanom, főleg nem az eszemet, vagy ahogy te mondtad az agykapacisásomat.
- Igazad van. Kétféle focista van, agy agyhalott, és az olyan aki, nagyon jó fiú, tudod a helyes, kapitány, aki a történet végén úgyis a stréber lánnyal jön össze nem pedig a méhkirálynővel. Na melyik? Nekem inkább a másodiknak tűnsz, szóval akkor visszavonom, igenis lehetsz okos.
- Egyik sem vagyok, ez őrültség!
- Szóval akkor én is őrült vagyok? - tettetem a felháborodást. - Lehet benne valami...
- Nem azt mondtam.
- Tényleg? Pedig úgy hangzott.- vigyorgok rá.
- Ne szívass már! Nem tesz jót a barátságunknak.
- De én élvezem ezt. Az nem lényeges, hogy jólérezzük magunkat? - Tettettem az értetlent.
- De nem a másikon szórakozva!
- A másikon??? Te kis perverz, - lököm meg egy kicsit a vállát - nem is vagyok rajtad, sőt hozzád sem érek.
- Tudod, te is sokszor elviselhetetlen vagy, meg fárasztó! - Sóhajt fel.
- Nekem ilyen a stílusom. Szeretek gúnyolódni, meg szivatni másokat.
- Az előbb nem te mondtad, hogy ez nem helyes?
- Tisztában vagyok vele, hogy nem helyes, de mint már mondtam én azokat szivatom, akik alábecsülnek engem, nem a nálam gyengébbeket. Azt nem szeretem, mert igazságtalan. De akik alábecsülnek... végül is csak megtanítom nekik, hogy máskor ne tegyék. Ja meg az is jó, mikor hiszékenyeket etetek be, mint téged. - Mosolyodom el.
- Nem vagyok hiszékeny, és én nem is becsültelek alá, szóval engem miért szivatsz?
- Mert téged lehet.
- Csak mondom, hogy mindenki megbánta, aki eddig engem szivatott, szóval csajszikám készülj fel a bosszúra!
- Nen félek tőled! - nézek egyenesen a szemébe.
- Jobban tennéd ha igen, nem véletlenül találták ki a “ne játsz a tűzzel!” mondást. - csillan gonoszság a szemébe.
- És amúgy is élvezem. Meg nyugodtan te is bevallhatod, élvezed!
- Dehogy vallom. Nem igaz. Nem hazudok. Ilyenekben. - javítja ki magát.
- Miért másban szoktál hazudni?- nézek rá játékosan.
- Igen, néha kiszínezem a valóságot, de általában őszintén, nem kertelve megmondom a véleményemet.
- Oké, letesztelhetlek? Ne is válaszolj, inkább erre: mit gondoltál először rólam? Csak őszintén, semmi finomítás, nem lehet engem olyan könnyen megsérteni.
- Hát, először azt, hogy jól nézel ki, szexin sportos vagy, és hogy illik hozzád, a sötétkék szemedhez a gyilkos tekintet, vagy haragos, csak mondjuk ne rám irányítottad volna,akkor jobban tetszett volna.
- És a második benyomás?
- Héj! Csak az elsőt kérdezted, a másodikat már nem, így nem is kell válaszolnom.
- Az előbb kérdeztem meg. De ha nem akarod elmondni, akkor tuti meztelenül képzeltél el, de nem akartad magad így elásni a szememben. Igazam van?
- Bikiniben! Nem meztelenül. Van különbség. De a többit eltaláltad. - néz félre, itha zavarban lenne, de ez hülyeség, miért lenne zavarban?
- Minden lányt elképzelsz bikiniben mikor meglátod? - ha zavarban is van, eszemben sincs segíteni neki. Azt ráér később is.
- Nem mindegyiket.
- Szóval valakikkel kivételezel? Mi alapján nézed meg a lányokat? Vékonyság? Mell méret? Szem szín? Mosoly?
- Kisugárzás.
- Kisugárzás?
- Aha, rajtad például rögtön láttam, hogy nem átlagos csaj vagy, a flegma, gúnyos, szókimondó kisugárzásod feltűnt nekem, és ahhoz képest, ahogy néztél rám, fura mód érdekesnek tűntél.
- Tűntem? Miért most nem vagyok az?
- De.
- És a többi csaj?
- Mi van velük?
- Mit nézel meg először egy lányon?
- Szeretnék valami nem olyan rosszulhangzót mondani, de az az igazság, hogy majdnem teljesen eltalátad. Először a magasságát (nem szeretem az alacsony lányokat), aztán az alkatát, hogy mennyire nagy a … lelke. - próbál finomítani a tényeken.
- Ne kertelj, mondd ki nyugodtan. A dekoltázsra gondolsz nem?
- Ja.
- Csak ennyi? Magasság és nagy mellek, ja és persze a kisugárzás?
- Nem. Végül a szemét, de nem csak úgy, hanem amikor nevet, ezért mindig megpróbálom megnevettetni, ami mindig sikerül is.
- Fontos, hogy lehessen vele nevetni?
- El sem hiszed mennyire… Egyszer randiztam egy lánnyal, mindig az akarta, amit én is, és olyan sötét volt, hogy nem értette semelyik poénomat.
- Akkor mért ranndiztál vele?
- Mindig azt akarta amit én is… szerintem nem kell tovább mondanom.
- Jaj. Mert téged az agyad helyett az ágyékod vezérel, mi? Miért is gondoltam, hogy te talán más vagy…!
- Hé, ez sértő… is lehetne, ha nem lenne igaz… néha. Csak néha kapcsol ki az agyam, és engedem meg…
- Ne is folytatsd! Ez kezd túl sok infó lenni. Már csak azt nem értem, hogy engem miért szólítottál le. Mert magas vagyok, az addig oké, de nincs nagy mellem, és csak a gépen láthattál úgy nevetni, hogy a szemem is nevessen.
- Először is muszáj volt, hisz párba kerültünk. Másodszor mondtam már, volt benned valami. Hardmadszor a pulcsi miatt nem tudtam teljesen lecsekkolni a melleidet. Tényleg, leveszed?
- Ezt most komolyan kérdezted? - nézek rá kikerekedett szemmel.
- Elég meleg van itt a gépen, nem?
- Kösz, de nem fogom levenni a pulcsimat, csak azért, hogy lecsekkolhasd a melleim. - Közlöm vele. - Amúgy milyen diszkriminatív vagy a kis mellű lányokkal! Ha például egy magas és vicces, de kismellű csajjal talákozol nem adsz neki esélyt?
- Dehogyis nem. Az csak egy plusz, nem olyan fontos.
- Mégis előbb mondtad, mint a nevető szemet.
- Előbb jutott eszembe, na.
- Szóval mégis számít.
- Mit akarsz hallani?
- Az igazat. Számít vagy sem?
- Oké. Egy kicsit számít. De ez nem azt jelenti, hogy nem randiznék egy kismellű lánnyal, csak a nagymellűek előnyben vannak.
- Mondtam, hogy nem vagyok sértődékeny, de z összes lány nevében (legyen az kis vagy nagy mellű), kikérem magamnak! Hogy lehetsz ilyen… ilyen…?
- Pasi?
- Ja, tényleg, szinte el is felejtettem, hogy a pasik már csak ilyenek...
- Erről nem tehetek… De most te jössz!
- Arra gondolsz, hogy én mint gondoltam amikor megláttalak?
- Aha.
- Nem fogok kerteleni, de így is csak növelni fogom az egódat, úgyhogy mindegy. Szóval, mikor először megláttalak ez ugrott be: “Baszki, de rohadt jól néz ki a feszülő bőrdzsekiben!”, aztán részletesebben megnézve tetszett, és most is tetszik, hogy magasabb vagy nálam, ami valljuk be nagy szó. Meg a hanyagság ami körül lengett. Kócos haj, de nem olyan mintha most keltél volna, koptatott farmer, amin látszott, hogy nem gyári, sport táska a lábadnál kicsit lapos egy öt napos túrához, de ez biztos mérettől függ, nem tudom. A kinézetedből kiindulva arra gondoltam, hogy biztos te is olyan vagy mint a többi pasi, vagyis tárgyként, sőt rosszabb szextárgyként tekintesz a nőkre, ekkor a pokolba kívántalak, mert marhára nem volt szükség még egy szoknyavadászra az osztályban. Aztán mint mondtam azon gondolkoztam mennyire vagy bunkó nagyon vagy csak egy kicsit. Mikor megszólaltál azon a búgó hangodon, arra gondoltam, hogy pont illik a stílusodhoz, és amikor mondtad, hogy focizol, akkor nagyot nőttél a szememben, és végül mégis úgy döntöttem, hogy nem ítélkezem feletted, és megismerlek. De végül is bebizonyítottad a sejtéseimet, szóval meg sem lepődtem a nagymelles megjegyzéseden.
- Hű, hát ez részletes volt, de sikerült félre ismerned. - teszi hozzá, mire kérdőn nézek rá.
- Mégis melyik részére gondolsz?
- Kicsit sem vagyok, olyan felszínes mint azt te beállítod.
- Tényleg?- kételkedek.
- Tényleg. Majd meglátod később, amikor nevetni fogsz a mai napon. Most alszom.
Elnehezültek a szemei, és már aludt is. Én meg hallgattam egy kis zenét, és olvastam.
Leszállás előtt fél órával el kezdtem ébresztgetni Maxot.
- Max! Kész a forró kávé, gyere kelj fel! Ne akard, hogy idehozzam neked, még a végén rád önteném. - keltegetem mézesmázos hangon. Ez mókás lesz.
- Hadd aludjak még egy kicsit, csak egy perc. - morogja álmosan. Kuncognom kell, olyan aranyos, ahogy még egy kis időért könyörög.
- Sajnálom drágám, nincs már idő, így is tovább aludhattál, mindjárt lekésed a fehérnemű modellek divat bemutatóját, utána meg megyünk a vizespóló versenyemre.
- Mi van??- pattan ki a szeme. Kész, eddig bírtam, felkacagok.
- Komolyan bevetted??- nyögöm nevetés közben.
- Már gyanús volt, hogy milyen mézesmázos hangon szóltál hozzám. Vizes póló versenyed? Jól hallottam?
- Nem tudom honnan jött, de ki kellett próbálnom. A legjobb az, hogy hatásosnak bizonyult.
- Aha, nagyon.- mondta unottan, de láttam én a szája szélén bujkáló mosolyt.
- Ne add az unottat, valld csak be, hogy jó poén volt. - lököm meg egy kicsit.
- Nem volt rossz. Legalább eredeti volt.
- Szóval, ha nem ettől, akkor mitől ébredtél fel ilyen hamar? Hiszen az előbb még akartál aludni pár percet.