2016. 07. 13.

Tizennegyedik fejezet - Inkább beszélgssünk

Elle


Összesen 10 órás az út, ebből 2 és fél a Budapest- Amszterdam út, 1 és fél az átszállási idő és 6 óra az Amszterdamtól New York- ig tartó út. 8-kor indultunk és elvileg délre érünk oda, az ottani idő szerint, magyar idő szerint pedig este 6-ra. Most, a New York-i idő szerint reggel 8 óra van, vagyis még van 4 óra az útból.
Max el próbálja rejteni az ásítását, de észreveszem.
- Nem lehet az most, hogy én ülök a te öledbe és alszok egy kicsit?- hihetetlen, még fáradtan is van humor érzéke.
- Bocs, édesem.- mondom viccesen. -Alhatsz, de sajnos nem az ölembe.
- Pedig vártam, hogy azt mondd igen.- tetteti a szomorúságát.
- Aww, sajnálom. Viszont van egy párnám, kéred?
- Aha.- mondja mire előveszem a táskámból a felfújhatós párnámat és neki adom.
- Tényleg van párnád! Azt hittem csak vicceltél. Ha ilyen van, akkor még mi minden lehet abban a táskában?
- Elégedj meg azzal, hogy sok minden van, ami kellhet.
Megvonja a vállát és elkezdi fújni a párnát.
- Ébressz fel egy óra múlva!- Kér meg és közben elkezd elhelyezkedni. Én pedig előszedem a fülesemet és a mobilomat.
- Máris kizársz a világodból?- kérdi hirtelen.
- Nem, csak gondoltam amíg te alszol én hallgatok egy kis zenét. Meg lehet dolgozok egy kicsit, még nem tudom. Ja, nem, a laptopom a bőröndömben van, akkor olvasok.
- Inkább beszélgessünk.
- De fáradt vagy, látom.
- Attól még beszélgethetünk.
- Oké, van valami témád? - nem nagyon értem, hogy ha fáradt akkor miért akar beszélgetni, de mindegy is.
- Van két dolog amit meg akarok kérdezni tőled.
- Jó, de nem biztos, hogy válaszolni fogok.
- Miért reagáltál úgy a “Lizus” becézésre?
- Nem akarok róla beszélni, de ezt már mondtam.
- Engem pedig érdekel, úgyhogy el fogod mondani.
- Hogy te milyen öntelt vagy! Nem fogom.
- Eddig mindig elmondtad, szóval hatásos.
- Egy fenét hatásos!- Akadok ki, mert már megint telibe talált. Elmosolyodik és rázza a fejét.- Mondd csak, te egy kicseszett gondolat olvasó vagy?
- De hatásos. És nem, nem vagyok, viszont látom rajtad.
- Azokat azért mondtam el, mert akartam. Ezt nem.
- Akkor is el fogod.
- Nem. Mi a másik kérdésed?
- Ja, igen. Mért toltál el először a kiakadásod után.
- Sértette az önbecsülésemet. Egy erős, független nő akarok lenni. Nem akarok mondjuk függni valakitől, nem szorulok senki segítségére.
- Érdekes, de akkor mi volt itt a repülőn?
- Azt mondtam erős és független akarok lenni, nem azt, hogy az is vagyok.  Basszus olyan kedves, és megértő voltál velem. Egyszerűen nem bírtam tovább, így is már a sírás határán voltam. Még jobban kell gyakorolnom az erős személyiséget, ami amúgy már megy csak nem ellened.
- Más szempontból pedig igenis erős vagy.
- Aha. - egyezek bele. 4 év krav maga, 6 év tánc, 3 év kemény futás, ja azt hiszem tényleg erős vagyok. Elme-önpacsi!
Nem szól ezután semmit.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy amikor olyan állapotban voltam, nem kérdeztél semmit, csak nyugtattál. Pont ez kellett nekem.
- Igazán nincs mit. Még élveztem is. - mosolyodik el.
- Mi? Mit élveztél? - háborodok fel.
- Hogy ott vagy. Hogy biztonságban érzed magad, legalábbis úgy tűnt.
- Abban is voltam. A tesómra emlékeztettél akkor, és az nagyon jó. Benne legalább megbízok, benned még nem tudom, nem szoktam úgy random emberekben megbízni.


Bocsi, hogy csak most jött az új rész, de hogy engeszteljek mindenkit, holnap vagy holnapután egy extra hosszú rész jön :)
Xoxo Jamie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése