2016. 05. 22.

Tizenegyedik fejezet - Piszkálódás

Max

Elaludt, de egy cseppet sem bánom. Finom kókusz- vanillia illata megcsapja az orromat. Kezeim a derekát szorítják, feje a vállamon támaszkodik, az ő kezei az ölébe hullva, lábai pedig valami gyorsabb ritmust játszanak. Fura, nyugodtnak néz ki, mégis gyors ritmus megy a lábaiban, na mindegy.
Olyan sebezhetőnek néz ki, és az jut eszembe, hogy mind ez konkrétan miattam van, de nem tudom mért. Aztán az is eszembe jut, hogy vajon miért nem engedte először, hogy megöleljem, megnyugtassam. Mindegy, a lényeg, hogy most itt van. Valamit álmodik mert nagyon mocorog és egy picit eltorzult az arca.
Rázkódik a gép, az utaskísérők megkérnek, hogy kapcsoljuk be az öveinket, de nem akarom felébreszteni Elle-t, mégis felébred és ezt mondja:
- Szia!
- Szia!
- Mennyit aludtam? És hogy kerülök az öledbe?
- Kb. fél órát aludtál, és a felszállás után te jöttél ide.
- Az nem lehet, nem szoktam majdnem, de mégse idegen pasik ölébe üldögélni. Te húztál ide.
- De itt maradtál, vagyis szeretsz itt lenni.
- Hagyjál, most ébredtem fel.- és ezzel visszaül a saját helyére.
- Mi jár a fejedben?- érdeklődöm.
- Most per pillanat az, hogy mit válaszoljak, és az, hogy hogy jutott ez most eszedbe, ezeken kívül még vagy egy tucat gondolat cikázik a fejembe.
- Csak azért mert valami pörgős ritmust doboltál a lábaddal, és sokat mocorogtál.
- Most szívem szerint felháborodnék, hogy miért nézted ahogy alszom, de ez hülyeség, mert mi mást néznél, ha nem azt aki miatt nem tudsz mozogni se, meg elveszi tőled a teret.
- Jogos.- most veszem csak észre egy kicsit el is zsibbadt a lábam, de nem baj.- Szóval mit álmodtál ami miatt állításod szerint nem tudtam mozogni?
- Nem akarom elmondani. Viszont a The Mighty Fall jár a fejembe, úgyhogy lehet hogy annak az ütemét doboltam.
- Nem lehet, biztos. Motyogtad a szövegét.
- Ne már, csak szívatsz. Nem is.
- Nem szívatlak, hogy is volt ?“Ohh, I have a mighty fall in love.”- idézem, és látom, hogy elpirul, mire egy önelégült vigyor terül szét az arcomon.- Szerintem nem véletlen, hogy pont ezt énekelted. Lehet, hogy pont igaz rád. Ki is lehet a rajongásod tárgya? - Most tényleg szívatom, de ezt nem akartam kihagyni. Látszik rajta ő annyira nem élvezi, ettől még élvezetesebb lesz.
- Le lehet szállni rólam.
- Nem is vagyok rajtad, te voltál rajtam, sőt önként másztál rám. - Nem bírom abbahagyni szívatását, és a vigyorgást.
- Dehogy másztam rád, minek nézel te engem? Költői kérdés volt, nem akarom tudni a választ.
- Pedig helyhiány miatt csak mászva lehet beülni valakinek az ölébe egy repülőn.
- Az agyamra mész. Hogy van az, hogy egyszer jófej, egyszer pedig egy kibírhatatlan segg vagy? - forgatja a szemeit.
- Helyzettől függ.
- Oké, viszont soha ne tárgyiasíts egy embert! Főleg ne egy nőt!
- Igenis tanárnő.- hülyülök tovább, mire kapok rövid időn belül egy másik zsibit a vállamba.
- Auu, ez fáj.- tettetem, mire felnevet.- Szóval ki a kiszemelt célpont?
- Senki.
- A-a, kétlem hogy csak úgy énekelnél egy ilyen számot, amikor valaki ölébe ülsz.
- Muszáj mindig emlékeztetned arra, hogy az öledben aludtam???
- Aha. - vigyorgok tovább.- Szóval én jártam a fejedben?
- Nem. Senki nincs. Csak szeretem ezt a számot. - Imádom amikor emberek nem is tudják, de elég hasznos infókat osztanak meg magukról. Például most már tudom, hogy Elle szingli a javából, és nem is tetszik neki senki- állítólag.
- Ajj, pedig már reménykedtem, hogy én vagyok az.
- Én meg azt reméltem, ma fogom megismerni a gyerekeim apját. Hát ezek szerint mindkettőnknek csalódnia kellett. Törődj bele.- kontrázik, mire én nevetek fel.
- Szegény Elle! Milyen kár, hogy nem segíthetek...

Fall Out Boy - Mighty Fall: https://www.youtube.com/watch?v=xGPAv1Hq2-g

2016. 05. 16.

Tizedik fejezet - Maci ölelés!

Elle


Mikor meghallom a Lizus becézést, lefagyok. Már megszoktam, hogy a családom így hív, de mástól nagyon felkavaró hallani. Ezért fagyok le. Igazából, Barom hívott így amikor jártunk, és ő jutott eszembe erről. Megfordulok és mérgesen ráförmedek.
- Ha még egyszer így mersz hívni, azt nagyon- nagyon meg fogod bánni!- fenyegetem, de nem ijed meg.
- Miért?- kérdezi szemtelenül.
- Csak. Mert. Nem és kész.
- De Josh is így hívott.- köti az ebet a karóhoz.- Amúgy az előbb nem te akadtál ki a tartalmatlan válaszaimon?
- Joshnál már megszoktam. De most hagyjál! Nem akarok róla beszélni.- és itt a “róla” nem a helyzetről szólt, hanem egy konkrét személyről. Nem tetszett, hogy így kiakasztott egy hülye becenév, de ez van.
- Oké, majd négy szemközt.
- Ott se. És most már tényleg fussunk.- kezdek el megint sietni, de ezúttal be is érem a csoportot. Mellesleg a sírás határán vagyok, és ezt Max is észre vehette, mert megváltozik a viselkedése. Meg akar ölelni, de eltolom. Erős és független vagyok, nem sírok, nem mutatom ki az érzelmeimet (ami nem teljesen sikerül, de mindegy).


A gépen pont egy olyan helyet kapunk ami elég távol volt  a többiektől, ami  azért jó mert úgy beszélgethetünk, hogy ne hallják a többiek. Le is ülünk, de elég nagy a bűntudat bennem, azért mert meg akart vigasztalni és én nem engedtem neki, ezért magyarázkodni kezdek. Neki folyton kifecsegek mindent, ez így nem ér.
- Sajnálom, ezt nem így terveztem.- basszus már megint a sírás határán vagyok.
- Semmi baj.- próbálkozik megint az öleléssel, ezt viszont elfogadom. Annyira jól esik biztonságot nyújtó, erős karokba zárva lenni, hogy nem bírom tovább és elsírom magam. Nyugtatgat és a hajamat simogatja, és nem kérdez semmit, amiért eléggé hálás vagyok. Igazi érzelmi hullámvasút vagyok most, és még csak egy szót se szól.
Elkezdünk felszállni, addig a kis ideig elenged, de miután ki lehet kapcsolni az öveket, rögtön megkeresem az ölelését.

Ő a sarokban ül én pedig mellette, de egy kis idő múlva azt veszem észre, hogy az ölébe húzott. Ez jelenleg a legbiztonságosabb hely számomra, így nem csodálom, hogy elnehezednek a szemhéjaim. 
Szóval erős karokba zárva, erőteljes, de kellemes férfias illattal körülvéve alszok el.

2016. 05. 09.

Kilencedik fejezet - Reptéri jelenet

Max

- Háát… Attól függ.
- Mégis mitől? Nem kényszeríthetsz egy kapcsolatba, amit nem szeretnék.
- Nem szeretnéd? - Kérdezem kétkedőn, mert nekem úgy tűnt élvezi, főleg a bizonyítékomat. Azt hiszem számít mit válaszol, és remélem szeretné.
- De, - tudtam, hogy ezt fogja válaszolni, de azért egy kicsit megkönnyebbültem - csak mondtam, mi van hogy ha nem ez lenne a helyzet. - Haha, most bevallotta, hogy szeretné ha nyernék (vagy legalábbis ezt hallottam ki belőle). Ezt megjegyzem, hátha később az orra alá dörgölhetem.
- Persze akkor nem erőltetném, de így…- nem fejezem be, de ő is tudja, arra gondolok, hogy a csók, az a nagyon kellemes és jó csók után nem fogom hagyni, hogy veszítsek. Amúgy se hagynám - túl tökéletes vagyok én veszítéshez -, de így semmiképp nem fogom. - Kell egy fogadás biztos, aki ellenőrzi a fogadás érvényességét.
- Miért?
- Komoly a tét. Valaki aki ismer téged… a barátnőid?
- Konkrétan én vagyok a tét. - Háborodik fel, pedig én csak szeretném, ha hiteles lenne a fogadásunk. - Amúgy ők nem hiszem, hogy jól csinálnák...
- Miért?
- Szeretnek a szerelmi éltemen csámcsogni, és akkor nem diszkréten fognak szurkolni neked.
- Az miért baj? - Értetlenkedem. - Nekem az csak jó.
- Egy bírónak pártatlannak kell lennie. Ezért ajánlom a tesómat.
- Mert ő aztán pártatlan… na ne nevetettsél már.
- De tényleg. Ismer, megbízható és tényleg el tud tekinteni attól, hogy a húga vagyok. Amúgy milye lekicsinylő már a “húg” szó? Mi vagyok én valami alsóbbrendű ember? Nem marhára egyenrangú vagyok vele.
- Ööö, oké? - Ez most hogy jött neki? Senki nem mondta, hogy alsóbbrendű, na mindegy… - Mért lenne pártatlan?
- Mert tudja hogy kell csinálni, és mert mindkettő oldalt támogatná. Nyíljak meg és legyen valakim vagy védjem meg magam, hogy ne essen bántódásom.
- Hmmm… oké lehet a tesód. Hogy is hívják?
- Josh. Fel is hívom.

Elle

Tárcsázom, de nem veszi fel. Akkor majd később.
Mikor odaérünk a többiekhez, már nem beszélgetünk, mert a tanárnőre kell figyelnünk, de majd a gépen.
- Na, jó gyerekek, kérnék egy kis figyelmet! Mehetünk a becsekkoláshoz?
- Ja.
- Igen.
- Aha.
- Mehetünk.
Érkeznek a válaszok, és elindulunk.
Az ellenőrzésen szerencsére átengedtek, pedig bevallom egy kicsit paráztam, hogy becsipog, vagy valami. Már csak az kéne!
Valaki hív, Joshy az.
- Helló! - köszön.
- Ahoy! Vagy inkább Bonjour! - köszönök én is.
- Hívtál. Van valami probléma?
- Nyugi nincs. - Egyenlőre teszem hozzá magamban. - Csak azért mert szeretnék kérni tőled valamit.
- Ok, mi lenne az?
- Lennél a fogadás biztosunk?
- Persze, de mit takar a többes szám? Mik a tétek? És egyáltalán miről szól a fogadás?
- A többes szám én és egy új barátom. A fogadás egy kicsit bonyolult, lényegében az, hogy Max szeretne segíteni nekem levenni a maszkom a nagyvilág előtt, vagyis nyíljak meg. A tét, pedig, hogy ha sikerül neki, járnom kell vele, ha meg nem… nos azt még nem találtuk ki.
- Várj, Max az új haver, ugye?
- Igen.
- Ez fura. Egy fiú el tud viselni téged maszk nélkül?
- Héjj, ez övön aluli volt, de van benne valami. Én is ezen gondolkodtam...
- És a tét egyik fele, hogy járnod kell vele. Jól értem, hogy egy vad idegen sráccal fogadsz azon, hogy levegye a maszkod és ha sikerül neki, egy pár lesztek? Csókkal meg mindennel?
- Lényegében igen, de így mondva elég rosszul hangzik. Mintha egy felelőtlen kislány lennék.
- Tényleg, de nyugi nem vagy az, tudom. Ez baromság!
- Nem én találtam ki!
- És mit tudunk erről a Maxról? Honnan szedted? Megbízható? - itt félre nézek, és ott áll mellettem egy fél méterre és engem néz mondhatni védelmezőn.
- Igen. - mondom, elveszve azokban a kék szemekben. - Egy új osztálytárs, és engem kért meg a tanár nő, hogy lássam el a megfelelő információkkal, aztán egymás mellett ültünk a gépen és összeismerkedtünk.  És képzeld amerikai focizik.
- Az tök jó, de ezt ne velem. Nem fogom végig hallgatni ahogy áradozol róla. Azt majd a barátnőiddel, ne velem. Ja meg azért se, mert én még mindig szurkolok Bálintak. Őt mégis csak jobban ismerem, és annyi éve ismeritek egymást.
- Csak megemlítettem, hogy focizik. Mi ezzel a baj?
- Ismerlek és ezután szokott általában a többi is jönni.
- Amúgy az ő neve Barom, ja és ne is szurkolj neki, nincs több esélye. - mikor ezt mondom is Maxra nézek, akinek egy kicsit eltorzul az arca. Hopp, lehet, hogy azt hiszi róla van szó. Ezt is majd elmagyarázom, elvégre több órát leszünk megint együtt.
- Ezt nem tudhatod. Lehet, hogy ő a Nagy Ő-d és te elszalasztanád? - mondja kifigurázva a lányok által szívesen használt kifejezést.
- No way!- jövök ki a sodromból.- Ezt már megbeszéltük, és tudod sokszor lyukadunk ki ennél a témánál, most hagyhatnánk. Ne rontsuk el egymás napját ezzel.
- Oké, de amikor haza jössz még beszélünk, sőt Maxszal is van megbeszélni valóm.
- Itt van mellettem.- mondom, ő meg magabiztosan áll és néz- Király, adod?
- Már adom is. Szia és még egyszer köszi, úgy mindent!- nyújtom át a mobilt Maxnak. 

Max

Mégis mit mondjak neki? Hogy a második gondolatom a húgáról, az volt, hogy hogy nézhet ki bikiniben? Na, nem. Nem akarom megásni a síromat, köszönöm. Ha Elle ilyen harcos stílus, akkor Josh milyen lehet? Átveszem a mobilt.
- Helló! - Szólok bele magabiztosan.
- Csá! Itt Josh, Lizus bátyja.
- Itt pedig Max. - Elle leendő barátja, teszem hozzá magamban.
- Mit akarsz húgitól?
- Sok mindent, de a lényeg az, hogy segítsek neki maszk nélkül élni. - Meg azt, hogy legyen a barátnőm, de ezt is csak magamban.
- Nem nyerni szeretnél a fogadásotokon?
- Mindenki szeretne valamit. Én viszont meg is valósítom.
- Tetszik ez a magabiztosság.
- Nem csak neked. - Mondom Elle-re nézve, mire kapok egy zsibit a vállamba.- Megbocsájtasz egy pillanatra?
- Persze.
Elveszem a fülemtől a telót és így szólok:
- Héjj, ezt mért kaptam?
- Nem illik hazudni. - mondja, közben pedig hallom ahogy a tesója nevet a vonal másik felén.
- Bevallottad, hogy tetszik. Csak tényeket mondtam Joshnak.
- Akkor se. Ne égess be a saját bátyám és jövőbeli munka társam előtt!

Ez érdekes, majd még megkérdezem a gépen.
- Te pedig ne nevess! - mondja a telefonba.
- Legjobb lesz, ha kihangosítom.- ajánlom.
- Ne nyilvános helyen, majd ha megérkeztünk. Oké?
- Oké, akkor még hívunk Josh. Cső!
- Csá! Egy élmény volt!
- Szia!- köszön Elle is, és lerakom.
- Hát nem fogunk unatkozni a gépen se.- Állapítom meg.
- Nekem is vannak kérdéseim, de most sietnünk kell.- és elkezd gyorsan menni, hogy beérje a többieket.
- Lizus várj! - Fogalmam sincs miért használtam ezt a becézést, de hatásosnak bizonyult mert rögtön megállt.

2016. 05. 05.

Nyolcadik fejezet - A fogadás

Elle


Gondolkodik egy kicsit aztán ezt mondja:
- Na jó, segítek neked lebontani a faladat. - Mondja ez olyan hangsúllyal, mintha szívességet tenne nekem, na kösz. Ezt nem hagyhatom.
- Ki mondta, hogy leakarom bontani?? Amúgy kikérem magamnak ezt a hangsúlyt! Nem jössz te nekem semmilyen szívességgel.
- Nem élhetsz egy maszk mögött. - Állítja figyelmen kívül hagyva azt a kicsiny problémát, hogy nem akarom és nem kell szívességet tennie nekem.
- Tudom, de nem kell a segítséged.
- Egy baráti fogadásban benne vagy?
- Mondd csak te tényleg nem veszed figyelembe, hogy nekem is vannak válaszaim?
- Csak ha érdekel is.
- Szóval nem vagyok érdekes?
- Nem azt mondtam. Vagyis de pont azt mondtam, de úgy értettem, hogy most a fogadás fontosabb. Na benne vagy?
- Milyen fogadás? Mi a tét?
- Fogadjunk, hogy lebontom azt a falat.
- Mi? Nem. Nem megyek bele.
- Várj egy kicsit. Vannak feltételek. - Na jó, kezd eléggé idegesíteni a nyugodtsága, meg egy kicsit kezdek félni is. - Ha nyerek, vagyis mire haza mész a teljes Elizabeth leszel, nem pedig csak egy maszk, akkor járnod kell velem. - Azt hiszem kihagyott egyet a szívem. Ez meglepett.
- Hogy mi van?
- Jól hallottad.
- Te csak ugratsz. Nem hiszek neked.
- Pedig nem ugratlak.
- Nem győztél meg.
- Míg meggyőzlek induljunk vissza a többiekhez.
- Elég magabiztos vagy abban, hogy meg fogsz győzni, de hmm... miért is? - Felállok, hogy induljunk.
- Csak.
- Nem tudnál normális választ adni??
- Nem. Élvezem.
- Arrrg. Kiborítasz. És mégis mi a francot élvezel te ezen?
- Hogy kiboríthatlak... mint a vizet. - Mosolyodik el.
- Erre most nem mondanék semmit.
- Miért nem hiszel nekem?
- Nem fogom elmondani, mert nem érdemled meg, hogy válaszoljak neked.
- Pedig el fogod.
- Hogy te mennyire idegesítő vagy ezzel a magabiztosággal! Blah.
- De közben bírod is. Látom.
- Nem bírom. - Tagadom pedig pont kitalálta. Baszki.
- Ne tagadd, látom.
- Nem is, hagyjál!
Kétkedőn néz rám, mire megtörök, amit mellesleg nagyon nehezemre esik bevallani. Hihetetlen egy kétkedő pillantástól már megtörik a önbizalmam. Fejlesztenem kell ezen, ha továbbra is velem lesz.
- Oké, megtörtél, egy kicsit tényleg bejön. Most örülsz?
- Imádod.
- Na, azért ne essünk túlzásokba!
- Szóval, mit nem mondasz el nekem?
- Ha így folytatod semmit nem fogok elmondani. Hagyd abba!
- Nem hagyom abba, de el fogod mondani.
- Ajj, elegem van belőled!
- Mondtam, hogy el fogod mondani.
- Oké most szívem szerint csak azért se mondanám el, de...
- De ennyire nem vagy szemét?
- Aha. Na, most már el is felejtettem mit nem akartam elmondani.
- Valami olyasmit, hogy mennyire jól nézek ki. - Vigyorog.
- Biztos, hogy nem. Csak mondogassad magadnak, hátha igaz lesz.
- Vigyázz, még a végén megsértesz! Meg hát ahogy bámultál még Budapesten, úgy gondolom már igaz is.
- Egy, nem bámultalak. Kettő, ha bámultalak is azt azért tettem, hogy kiderítsem mennyire vagy bunkó. Nagyon vagy csak kicsit. Már tudom a kettő közt vagy.
Egy kicsit lehet, durván fogalmazok, de nem érdekel. Annyira. Csak egy kicsit. Na jó a kicsinél egy kicsit többet érdekel. Ááá, hagyjuk.
- Aha, megvan. Na azért nem hiszek neked, mert...hogy is mondjam. A pasik körében nem vagyok túl népszerű.
- Mert… miért is?
- Talán mert hamar rájöttek, hogy nem tudnak kihasználni, mint más lányokat (ami elég szomorú, hogy vannak lányok akiket ki lehet használni), mert nagy a szám, amivel sokszor sértegetek, beszólok másoknak, és mert amúgy se vagyok valami szép. Inkább csak anyagiakban vagyok valaki, amit annyira utálok. Miért nem lehet eltekinteni a pénztől, és miért ítélkeznek azon, hogy apám és anyám okosan bánik a pénzzel és a  biznisszel?
- Nem gondoltam volna. Nem ilyennek tűnsz, szerintem szép vagy. Nekem nem a pénzed számít.
- Aha, mindenki ezt mondja, peeeersze.
- Bebizonyítsam? - Biccentek egy aprót, és készülök válaszolni, de megszólalni már nem tudok, hiszen a derekam köré fonja a karjait, magához húz és megcsókol.

A csókja hirtelen jön, de gyengéd, olyan ismerkedős, egészen addig míg meg nem érezi, hogy visszacsókolom. Ezzel megerősítve, hogy nem hagy hidegen. Már megint ez! Akkor már egy kicsit több érzelmet viszünk a csókba. A nyaka köré fonom a karom, ő erősebben szorít magához, és érzem a szorító és erős karok közt a biztonságot, ami nagyon jól esik. Annyira jó, de el kell húzódnom, mert… mert… nem tudom, üres a fejem. Kérdőn néz rám, de nem jut eszembe semmi, ami jól illene ide, ezért csak ezt mondom:
- Miért csókoltál meg?
- Ez elég bizonyíték volt?- Kérdez vissza.
Nem válaszolok semmit ezért megkérdezi újra.
- Igen. - Mondom halkan, egy kicsit zihálok, ami annyira nem jön jól mert, épp azt akarom (vagy tervezem) bemesélni neki, hogy hidegen hagy.
- Miért hagytad abba? És ne tagadd, élvezted. Visszacsókoltál.
- Attól még, hogy visszacsólkoltalak, az nem jelenti rögtön azt is, hogy élveztem is.
- Tényleg? Nekem nem úgy tűnt…
- Oké, igazad van, élveztem.
- Akkor miért hagytad abba?
- Nem tudom. Nem tudok mondani semmit.
Csöndben vagyunk, jaj lehet, hogy most szúrtam el? Majd a gépen megmagyarázom, hátha addigra kitalálok valami épkézláb érvet miért is húzódtam el. Elgondolkodok (ami elég nehezen megy mert, inkább visszajátszom magamban az előbb történteket) egyszer csak eszembe jut valami:
- Várjunk csak! Mi van akkor ha veszítesz, és nem sikerül lebontani a falat?
- Hát azt nehezen tudom elképzelni. de, ha mégis akkor… Nos… hmm… akkor kénytelen leszek veled járni. - Mosolyodik el.
- Haha marha vicces vagy, na most komolyan.
- Komolyan, - gondolkodik el - az nem biztos, hogy sikerülni fog.
- Azért csak törd a fejed, hátha tudsz olyat ajánlani, amiből nekem származik hasznom.
- Háát van egy pár ötletem…- Mondja sokat sejtően.
- Hülye! Nem így értettem.
- Bocs, csak gondoltam…
- Nem. Ne is gondolj ilyenre.
- Oké, nem tudok. Majd később kitaláljuk.
- Nem bánom benne vagyok. - Nem szívesen teszem, így hogy nem tudom mi az egyik feltét.
- De akkor előttem teljes mértékben meg kell nyílnod!

- Oké, és mi van ha nem érzem jól magam, kiszállhatok?