Ötödik fejezet - Hihetetlen, de irányító!

Max

Hirtelen már nem olyan ellenszenves, de én ezt nem veszem be, de nem ám.

Egymás mellett kell ülnünk, aminek örülök is meg nem is. Azért örülök, mert mindent félre téve egy szép lány mellett kell eltöltenem jó sok időt. Viszont azért nem mert, nem kelletett bennem olyan nagyon jó benyomást. Nehéz lesz így, az tuti.

Most anyám biztos azt mondaná: ”légy pozitív és adj neki egy esélyt”. Hát akkor kapjon, de nem szívesen adom.

Próbálok valami beszélgetés félét kezdeményezni. Tudom így ellent mondok magamnak, de ha már adok neki egy esélyt…

- Van valami beceneved?

- Liz, Liza, vagy csak Elizabeth. De ha jobban belegondolok a hátam mögött, nem túl diszkréten szukának hívnak, hiszen az a lány kutyát jelenti, én meg úgyis magányos farkas vagyok a suliba, szóval szellemesen kitalálták ezt sértésnek.- Megvillan a szeme - Ha így mersz hívni kitekerem a nyakad! Ja és van egy tanárom, aki nem bírja elfogadni, hogy Elizabeth vagyok, és nem Erzsébet,  ezért folyton Erzsébet -ez, áá, de utálom. A vicc az, hogy Sándornak hívják, én meg egyszer visszavágtam neki, hogy Alexander tanár úr, azóta egy kicsit pikkel rám.

Hoppá kicsit vad, de felnevetek. Kicsit pimasz volt azzal a tanárral, ez tetszik, hiszen ezzel azt mondja, hogy ő nem fél egy tanártól, és hogy nem lehet irányítani.

Kell neki egy egyedi név amit én adok, ahogy én hívom, ami rám emlékezteti. Elizabeth, szép, de hosszú. Elle, hmm, ez jó. Mostantól nekem Elle lesz, akár tetszik neki, akár nem.

Elle

Kezdeményezett, most nekem kéne valami témát felhoznom, de mit? Egyáltalán kell beszélgetnünk? Persze, hogy kell. Jesszus, 10 órát együtt kell töltenünk és máris csönd van. Marha jó, mondhatom...

Aztán eszembe jut mégis csak valami:

- Jártál már New Yorkban?

- Nem.

- Nekem régi álmom. Amióta tudom azt, hogy mi az a New York, odavágyom. Általában a legtöbb lány Párizsba szeretne eljutni, de nekem New York a Number One. - Ezt most miért kellett bevallanom neki? Áá, mindegy, már az első perctől kezdve, mondok hülyeségeket, pedig nem szoktam.

Már a gépen ülünk amikor elmosolyodik.

- Mi olyan vicces? - Kérdezem flegmán, közben meg arra gondolok, hogy ne tűnjön el az a tökéletes mosoly.

- Semmi, jó látni, hogy egy kicsit is lelkesít a téma. Nem igazán tűnt úgy, hogy bármi is érdekelne, vagy hogy szívesen lennél itt, inkább kényszerből, de ha szereted New Yorkot, akkor csak nem lehetsz itt kényszerből. - Ez a mosoly… ha nem ülnék, biztos megbicsaklana a térdem, mert ez a mosoly valami tökéletes, és nekem szól. Halványan én is elmosolyodom, attól függetlenül, hogy az előbb egy unalmas libának nézett, akit nem érdekel semmi. Várjunk csak! Mióta viselkedek úgy, mint egy szerelemtől kótyagos lány??? Ez nem én vagyok! Nem is vagyok szerelmes, főleg nem elé!

- Te most unalmasnak és érdektelennek neveztél? - Muszáj megvédenem magam.

- Nem, csak először tűntél annak.

- És most milyennek tűnök? - Ezt lehet, hogy nem kellett volna, na mindegy.

- Harcosnak, nagyszájúnak, és érdekesnek.

- Pont az a célom, hogy harcos és nagyszájú legyek. - Mosolyodok el.- Amúgy például az érdekel, hogy szeretsz -e focizni. Szóval?

- Igen, régi vágyam teljesült amikor a szüleim engedték, hogy elkezdjem.

- Milyen posztod van a fociban? - Lehet, hogy elfelejtettem mondani, de nagyon szeretem az amerikai focit. Érdekel és szeretném kipróbálni.  Ez lenne neki a harmadik képzeletbeli piros pont (az első, hogy jól néz ki - bár ennek nem kéne számítania, hiszen nem akarok én egy sekélyes liba lenni, és a második, hogy ismeri az egyik kedvenc sorozatom, és ha abból idéz, akkor nyílván szereti is).

- Ezt komolyan kérdezed?

- Aha, mért ne kérdezném komolyan?

- Mert általában nem túl népszerű itt az amerikai foci, ezért csak udvariasságból kérdezik meg, arra viszont nem válaszolok.

- Tényleg érdekel.

- Nem hiszek a fülemnek. A haverjaim inkább az európait szeretik így nem nagyon szoktam erről beszélni, mert biztos unalmas nekik.

- Hát akkor most emberedre akadtál. Még ma ki fogod bökni, vagy várnom kell míg átlépünk hat időzónát, és New Yorkban is reggel lesz?

- Türelmetlen vagy.

- Nem, csak szeretek rögtön a lényegre térnyi, és ezt nem mindig a legudvariasabb formában nyilvánítom ki. Szóval?

- Elég kicsi a csapatunk, főként dobó vagyok, de néha a gyakorlás kedvéért beállok elkapónak is. Viszont az edző azt mondta, ha sokat gyakorlok, akkor a következő szezonban kipróbálhatom, hogy milyen QB- nek lenni. - Itt nyilván tesztelni akar, hogy mennyire vagyok jártas a témában, és hogy mennyire tudom a rövidítéseket. Ha, nem fogsz kifogni rajtam!

- Ne, most csak viccelsz! Irányító?

- Ezzel most megleptél azt hittem, hogy el kell magyaráznom mit jelent a quater back kifejezés. Az edző szereti az angol kifejezéseket használni, ami rám is átragadt, így mindig magyarázkodnom kell. És igen, sőt ha jól megy meg is tarthatom.

- Nem hiszem, hogy ennyire jó lennél.

- Pedig de. Jó nem vagyok NFL* szintű, de a  magyar helyzethez viszonyítva elég jól játszom. Tavaly például jelöltek a leghatékonyabb játékos címre, amit meg is nyertem, szóval mondhatni én vagyok a legjobb játékos Magyarországon. - Mondja beképzelten.

- Ugyan már! Mióta is játszol? Két éve?

- Öt éve. És ha nem hiszed nézd meg a neten, benne voltam a sport hírekben!

- És idén? Úgy tudtam ilyesmikből a szezon végén vonnak átlagot, ezek szerint valaki idén lepipálta Mr. Nagymenőt?

- Csak szeretnéd! Amerikában igen a szezon végén statiztikáznak, de nálunk nyár elején. Engem is jelöltek, biztos, hogy idén is megnyerem.

- Beképzelt vagy.

- Te meg nagyszájú. - Vág vissza.

- Azt hiszed ezzel most megsértettél? Hát képzeld én ennek csak örülök, szóval próbálkozz mással, vagy ne úgyse tudsz megsérteni.

- Kihívás elfogadva! Meg kell sértenem Elle-t.

- Elle???

- Aha, ez lesz az új beceneved.

- Nem hívhatsz így, nem engedem meg.

- Nem kértem engedélyt, szóval akár tetszik, akár nem, mostantól Elle leszel.

- Erre még visszatérünk, de most mesélj még a fociról!

*National Football Legaue, a legnagyobb amerikai foci -szövetség az államokban.