Elle
Sok mindent megtudok Maxról az út alatt. Például szeret filmeket, sorozatokat nézni, zenét hallgatni, sportolni, de olvasni annyira nem. A New England- nek szurkol, aminek egyébként én is, és még szereti a Minnesota Vikings meccseket is. Itt is lesznek összetűzéseink, hiszen a Minnesota és a Green-Bay nagy ellenségek. Az az álma, hogy egy NFL csapatban játszhasson, de azt mondta erre nem sok esélyt lát. Mire én:
- Ha ez az álmod akkor higgyél is benne. Igenis lehet esélyed egy NFL csapatban játszani. Gimi után kiköltözöl Amerikába, elmész ott egy jó egyetemre ahol van egy jó foci csapat, és kész.
- Ez nem ilyen egyszerű. A szüleim nem engedik, meg nincs is rá elég pénzem, azt meg nem akarom, hogy a szüleim fizessenek. Meg nem is vagyok olyan jó.
- Ösztöndíjról hallottál már?
- Ahhoz, szerintem nem vagyok elég okos, vagy tehetséges.
- A francokat. Csak hinni, és megvalósítani kell. - itt már eléggé dühös lettem. Mi az, hogy nem elég jó? Még nem láttam játszani, de azok alapján amiket mesélt - jó az elején nem hittem neki, de aztán látszott az öt év gyakorlat a mondandójában - plusz még sok edzés és ott van egy amerikai egyetemen, aztán ott is nagyon hajt, és már bent is van egy csapatban. - Amúgy meg mi ez az önbizalom hiány? A mai srácoknak általában egekbe szökő egójuk van.
- Hát én nem vagyok átlagos, de nekem is van egóm. - Mondja büszkén.- Amúgy ez nagyon fontos számomra, szóval csak is ebben ingott meg az önbizalmam. Az egóm is csak egy kis cirógatásra vágyott.- itt elmosolyodott, volt valami különös ebben a mosolyban, de nem tudtam megfejteni mi volt az.
- Hülye.
- Oké, elgondolkodok rajta, de csak úgy megjegyezném, még bőven van időm eldönteni.
- Igen, főleg, hogy évet ismételsz.
- Igen, főleg így. Neked vannak terveid egyetemmel kapcsolatban?
- Ami azt illeti igen, vagyis konkrét nincs, de az irány megvan. Tánc, informatika, vagy pszichológia, és a döntésemtől függ az is hogy pontosan hova. Vagy az is lehetséges, hogy mindhárom szakot kitanulom. Ha infó szak akkor a tündér mese az M.I.T. lenne, de mondom az csak egy tündér mese. Szerintem mindenképp külföldre megyek, de még bármi megtörténhet.
- Az előbb mondtad, hogy higgyek magamban, erre te ugyan azt csinálod. Úgy nem olyan hatásos a lelkesítő beszéd, ha te magad se hiszel benne.
- Tudom, de oda kicseszett géniuszokat vesznek fel! Én meg egyértelműen nem vagyok az, de még lehetek, sőt ha nagyon akarnám, küzdenék érte, sőt fogok is!
- Ha nem jön össze, mit szólnál a hivatásos szurkoló lányhoz? Mondjuk az én jövőbeli csapatomnál?
- Hát az jó lenne… De tudod mi lenne a még jobb? Ha a csapatod riválisának lennék a lelkes szurkolója! Kíváncsi lennék mit szólna Ms. Beképzelt Nagymenő ahhoz.
- Utálnálak.
- Most is utálsz, nem? Akkor miben változa meg?
- Igen, nem bírlak, és nem hiszem, hogy ez fog változni.
- Igen. Mondjuk csak most ismertelek meg, egyáltalán nem biztos, hogy akkor is egy véleményen leszünk, amikor ezt el kell döntenünk.- Megint azt hitte megsérthet? Na ne már, pff!
Amszterdamban szállunk át. Most körülbelül másfél órát várunk az indulásig. Addig bármit csinálhatunk, csak az a feltétel, hogy ésszel és fél órával indulás előtt legyünk a csekk- pontnál. Mondjuk ezt nem teljesen értem, hogy miért bízik meg bennünk annyira az ofő, hogy egyedül elengedjen minket, majdnem tizenegyedikeseket, de mindegy is. Én úgy döntöttem veszek egy kis harapni valót, hogy ne a repülőn kelljen, persze itt is magasak az árak, de itt nagyobb a választék.
- Mit fogsz csinálni? - kérdezte mögöttem egy lágy, mély hang, amire akaratlanul is megborzongtam. Hülye reakciók!
- Arra gondoltam veszek magamnak valamit enni, de utána nem tudom.
- Megyek veled. - Jelentette ki Max.
- Nem bánod, hogy nem a srácokkal lógsz?
- Nem. Miért kéne?
- Mert ki fognak tagadni? Mert le fognak szólni? Mert megint sulit kellene váltanod, mert úgy elviselhetetlen lesz a maradék két éved? Soroljam még?- közben azt akarom legkevésbé, hogy elmenjen. Vajon ezek az enyhe skrizofrénia jelei?
- Te le akarsz rázni?
- Hogy ezt miből szűrted le nem tudom, de nem.
- Amúgy, ha van egy haverom - itt sokat sejtően rám néz - akkor kibírható.
- Az előbb nem azt mondtad, hogy nem bírsz? Akkor miért alarsz a haverom lenni? - Forgatom ki a szavait. Közben pedig arra gondolok, hogy végre egy srác aki nem rögtön a bugyimba akar bejutni! Mondjuk még nem kiabálom el, simán lehet, hogy Max is olyan mint a többi...Blah.
- Ne forgassd ki a szavaimat!
- Pedig az előbb pont azt tettem.- Kontrázok, mire csak forgatja a szemeit.
Max
Az arcán látok valami furcsát átfutni, de csak egy pillanat volt, lehet, hogy csak képzelődöm.
Persze amit az előbb mondtam, csak részbe volt igaz. Jobban szeretném, ha a barátnőm lenne, de olyan lánynak tűnik akinek az olyan srácok, mint én, nem jönnek be, ezért mondtam csak havert. Mondjuk akkor nem tudom milyen srácok, mindegy. Vaagy...mégis, az előző sulimban ragadtak rám a csajok, amivel semmi gondom nem volt. Egy párral még randiztam is, de nem láttam bennük jövőt. Elle egész más.
- Szerintem tök jó fej vagy, hogy hogy nincs olyan sok barátod?
- Miből gondolod, hogy nincs sok barátom?
- Kérlek.
- Ne már, Barney is megölt ezzel a tartalmatlan válasszal. Ne csináld te is ezt.
- Nem is tudtam, hogy ismered az Így jártam anyátokkal-t.
- Persze, hogy ismerem. Mért ne ismerném? Az egyik kedvenc sorozatom.
- Nekem is.
- Na, de most kérlek adj egy kicsit tartalmasabb választ.
- Megfigyeltelek.
- Na szép, meg lettem figyelve. És mit vett észre Mr. Megfigyelő?
- Először is, nem barátiasan köszöntötted a csajokat, hanem csak mint ismerősöket. Váltottál velük pár szót, de nem láttam olyan érdeklődést a szemedben, mint amikor engem kérdeztél Nem York-ról, vagy a fociról, sőt ellentétről árulkodott mindannyiótok reakciója.Ugyan ez igaz a fiúkra is. Másodszor a többiek reakcióit is figyeltem, hogy mit reagálnak, amikor megadatik az alkalmuk megalázni, ami nem jött be, mert nem pirultál el, nem mutattál semmilyen érzelmet. Harmadszor: nem akartál helyet cserélni, pedig nem tudhattad, hogy nem szabad cserélni, mintha már beletörődtél volna, hogy egyedül leszel ezen az utazáson.
- Hű, tényleg észre vettél ezt- azt. Amúgy van valami alapja a dolognak. Nem nagyon bírnak. Inkább külsős barátaim vannak, az se sok, de őket bírom is.
- De én nem értem miért, mondom tök jó fej vagy.
- Mert az első napokban, mikor még ismerkedtünk, elutasítottam Andrist, a menő srácot, akit senki se kosaraz ki, ezen ő és a követői is vérig sértődtek, meg Dó és Zsó is utálnak, ők amúgy Dorina és Zsófi, de mindenki így hívja őket, mondjuk én Dót néha rinyának is hívom, hisz majdnem az a neve. Dó azért utál, mert neki megvan az a rögeszméje, hogy a két legmenőbbnek össze kell jönnie, de Andris előbb engem hívott randira nem őt, és Zsó pedig a legjobb barátnője, aki mindig kiáll barátnője mellett, mellesleg ez fordítva is igaz. Zsó volt aki téged is megbámult, hiszen nem akarta elhappolni Andrist Dó elől, ezért sosem az osztályunkból választ egy hétre új potenciális pasi jelöltet. Nekik is vannak kis menő követőik, ők meg semmit sem bírnak, amit a példaképeik sem. A nyomik meg nem mernek nyitni felém, mert tudják képes lennék porig alázni őket, de még soha nem tettem. Nem szoktam a nálam gyengébbeket bántani, az nem az én műfajom. Én azokat szeretem megalázni, akik azt gondolják, hogy gyengébb vagyok náluk. Meg nem is mutatom a teljes énemet meg mindenkinek.
Mind eközben, már bevásároltunk, leültünk egy padra, és ott folytattuk a beszélgetést.
- Miért nem nyílsz meg másoknak is?
- Próbáltam, de nem jött be nekik, az utolsó akiknek mutattam, a falon túli énemet is, és bírták is, azok még az állt- suliból voltak. Két szuper jó barátnőm. Nélkülük nem lennék most itt.
- Az klassz. És az osztályod?
- Nekik is próbáltam, de mondom nem nagyon bírták.
- Szóval egy elviselhetetlen liba vagy?
- Héj! Nem ezt mondtam.
- Tudom. Csak vicc volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése