Elizabeth
Egy hónap alatt kidolgoztam a tökéletes tervet.
Szóval felhívtam két régi barátomat, Emmát és Wednesday-t, hogy falazzanak nekem, ha a szüleim keresnének. Ők is és a szüleik is nagyon jó fejek voltak és beleegyeztek. Persze kicsit aggódtak, de meggyőztem őket. Ezért még jövök nekik eggyel.
A terv: megszököm. Anyu és apu sem tudja mikor van pontosan az indulás napja. Hogy miért? Mert amikor kaptak egy kör emailt a tudni valókkal, én fogtam magam és felhívtam a titkárság nevében őket, hogy az indulás időpontja megváltozott, jegyezzék meg egy héttel előbb megyünk mert így “tudtuk” kikalkulálni. Plusz feltörtem az egyik tanár e-mail fiókját, és azon keresztül figyelmeztettem még kétszer őket.
Mivel egész életemben “jó kislány” voltam (értsd: nem vagyok bulizós, szabály szegő, és mindig megcsinálom a feladataimat, ami amúgy egyáltalán nem igaz, ezt csak ők hiszik, mert belül mindig is lázadtam, de a szüleim helyzetét tekintve, nem adtam ki magamból, inkább csak magamban gyűjtöttem, de egyszer szerintem robbanni fogok) nem fognak gyanút venni.
Amúgy csak az utazás költségeinek a felére van pénzem, ezért kérnem kellett. Amit úgy csináltam, hogy apránként kértem egy kicsit több ebéd pénzt, tánc bérlet díjat, hogy “kell még nekem tankönyv” és venni akarok még könyveket (amit sajna nem vehettem meg, pedig nagyon szerettem volna), így kijött a másik fele.
Egy héttel az indulás napja előtt, a szüleim kérdezgettek, hogy ugye nem tervezek semmit, mire mondtam, hogy nem, és hogy nehezen, de elfogadtam a döntésüket. Amúgy arra a hétre nem is terveztem semmit, szóval még nem is hazudtam. Kicsit naivak, mert nem úgy tűntek mint akik gyanakodnának, de nem akarom elbízni magam.
***
Indulunk!
Már mindent bepakoltam, és készen álltam. Anyunak és apunak is hamar el kellett menniük dolgozni- szokás szerint-, ez nagyon jól jött, mert kicsit fura lett volna, ha egy nagy bőrönddel megyek suliba.
Hívtam egy taxit és irány reptér!
Az angollal jóban vagyok, mivel a rokonaim nagy része amerikai és, vagy angol. Velük szoktam csetelni, meg skype-olni, és szinte minden nyáron meglátokatom őket, de New York-ba még nem jutottam el.
Mi csak azért vagyunk Magyarországon, mert az apám egy amerikai nagykövet, az anyám meg egy angol diplomata. Mondanom se kell, hogy a munkájuk hozta össze őket.
A reptéren hamar megtalálom a csoportomat, úgyhogy odamenegyek hozzájuk. Váltok néhány szót a többiekkel, de ezt inkább udvariasságból teszem, mint barátságból. Áll ott egy kb velünk egy idős srác, kicsit megszeppentnek látom, de inkább mondanám magabiztosnak. A tanárnő mondta, hogy jön velünk egy új diák, biztos ő az.
Az ofőnk (aki valamiért csak egyedül van, pedig vagyunk vagy húszan - az új fiúval együtt) üdvözöl minket és kér egy kis figyelmet:
- Gyerekek kérnék egy kis figyelmet! - mire viszonylag hamar rá is figyelünk - Bemutatnám az új osztálytársatokat, Király Maxot. Ő is velünk fog utazni, hogy jobban megismerjétek, meg ilyenek. Max bemutatkoznál egy pár mondattal?
- Ja - szólal meg lazán. Mély és kicsit búgó a hangja, biztos ragadnak rá a csajok. Na már csak ez kellett, egy nőcsábász. Mintha nem lenne elég az osztályomban, ugyanis a miénkbe, a nyelvibe jelentkezett, pff. Persze az is csak igazolja az állításom, ahogy kinéz.
Sport cipő, laza farmer, kék póló, de nem rikító inkább jég kék, ami szépen kiemeli sötétkék szemét. A póló fölött egy bőr dzseki van rajta. Egy kicsit feszül rajra a dzseki, ebből arra következtetek, biztos sportol valamit. Sötét, vagy inkább piszkos szőke haja a szemébe lóg, ami eléggé jól néz ki, mellette még ott a helyes arca, és kb százkilencven centije, ez így együtt komolyan tökéletes.
Valamiért nem örülök annak, hogy van egy új nőcsábász az osztályunkban. Biztos ő is tárgynak tekinti a női nemet. Hogy én mennyire utálom az ilyen embereket. Blah.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése