Első fejezet - New York hírei

Elizabeth

Imádom New Yorkot. Akár még meg is szöknék azért, hogy eljussak oda, de erről majd később.

Amióta tudom mi az a New York oda vágyom, és a sulimnak köszönhetően most alkalmam is van eljutni oda. Van egy programja a sulinak, amire lehet jelentkezni osztályonként. Értsd: az osztályok közül kiválasztják az évben jobban teljesítőt és őket elküldik egy jutalom utazásra. Mindig máshova megyünk és csak egy hónappal indulás előtt tudjuk meg, hogy hova. Tulajdonképpen ha jól tanulsz kapsz egy zsákba macska utazást. És most a Nagy Alma a célpont. Igeeen.

Annyira boldog voltam, hogy rögtön elújságoltam a szüleimnek, mikor hazaértem. Na és mi volt a válaszuk? Na mi? NEM. Egy kicseszett nem volt a válaszuk. Nem mehetek, pedig pontosan tudják, hogy ez az álmom, hiszen nem egyszer megemlítettem nekik. Erre nem engednek el. Ez annyira igazságtalan!

- Miért?

- Mert féltünk, és New York egy hatalmas város, és meg mert nem vagy elég idős.

- Na, ne nevettessetek már. Egy hónap múlva leszek 17. Az egész osztály megy és együtt leszünk.

- Ez egy másik ok. Szeretnénk veled tölteni a 17. szülinapod.

- De igazságtalanok vagytok. A többieket mind elengedték.

- Minket nem érdekelnek a többiek. Nem mehetsz és kész, vita lezárva.- Zárta le a vitát anyám szerinte ésszerűen, szerintem pedig csak önzően és viszonylag hülye érvekkel. Na mindegy.

Felmegyek a szobámba, ahova pár perc múlva kopogtatást hallok.

- Gyere! - Ezek szerint hazajött a koleszből a tesóm, mert tudom, hogy a szüleim ilyenkor hagyni szoktak (vagy csak nem tudják hogy reagáljanak erre, ez elképzelhetőbb...), és akkor csak Josh lehet.
- Most miért akasztottad ki anyuékat?- Lép be köszönés helyett.
- Mi az, hogy most? Eddig nem sokszor akasztottam ki őket. Fordítva szokott lenni, ők akasztanak ki engem.

- Tudom. Igazad van. Szóval miért?

- Nem akarnak elengedni az utazásra New Yorkba. Pedig az az (egyik) álmom. Hogy lehetnek ilyenek???

- Nem szívesen mondom, de igazuk van. A Nagy Alma hatalmas város, féltünk.

- Ne már, már te is? Amúgy meg mitől? Mindig az osztállyal leszek. Nem veszhetek el.

- Figyelj én nem akarok beleszólni, ha nem hát nem.

Csöndben vagyok és azon gondolkodom, hogyan tudnék mégis elmenni. Kell egy felnőtt belegyezése…

Ekkor eszembe jut valami.

- Felejtsd el, Lizus. Nem. Engem nem rángatsz bele.

- De miért nem? Elmúltál 18, sőt szeptemberben leszel 19. És akkor nem foglak nevezni az év tesója díjra.

- Nincs is ilyen díj.

- Majd lesz. A Tesó- Kódex is valami hasonlót mond ki.

Erre felnevet. Az egyik közös témánk az Így jártam anyátokkal. Erről mindig jó emlékek törnek fel bennem.

- Nem tetszik az ötlet, de ha akarod falazok neked.

- Tényleg?

- Ennyit érdemelsz. Viszont minden nap dobj egy emailt! Vagy hívj fel!

- Oksi. Köszi.- Ugrok a nyakába.- Amúgy jó hogy ilyen korán hazajöttél.- Váltok témát, és ezután már másról beszélgetünk.
Akkor viszont más utat választok...