Max
Nem fogom elfelejteni. Szeretnék neki örömet okozni, attól függetlenül, hogy alig ismerem. A focizást lesz a legkönnyebb nekem megvalósítani, és arra gondoltam, hogy a Times Square- en biztos van valami flashmob amire elvihetem. Na, de a többi? Tényleg nem valószínű, hogy mind teljesül.
- Beverni valakinek? Milyen agresszív itt valaki!
- Nem is. Na jó, de csak egy kicsit, és ez is a tesóm érdeme. Egyszer megkérdeztem, nem akar-e úgy tekinteni rám mint egy lányra, mert addigra kicsit elegem lett a sok bunyóból, mire azt mondta:”Nem, te a kis tesóm vagy, téged lehet gyűrkölészni”. Azóta nem is próbálom megértetni vele, és elfogadtam a helyzetet, sőt annyira élveztem, hogy elgondolkodtam a harcművészet tanuláson.
- Aha, érdekes. - Hallgatok el, van még valami ami érdekel.- Milyen cég és kivel?
- Joshy-val azt gondoltuk, hogy alapítunk egy játék fejlesztő céget. A lényeg, hogy én programozom a játékokat, ő pedig teszteli őket, de ez felállás még nem biztos. Ehhez még hozzá jön, hogy összesen öt idegen nyelven beszélünk ami a marketing szempontjából nagyon is kedvező. A nevünk a Berty Brothers lesz, röviden BeBro. Gondolkoztunk még a “siblings”-en is de az nem hangzik olyan jól, így lett “brothers”, ami kicsit fura, mert ugye én lány vagyok, de ez részlet kérdés. - kezd el magyarázni aztán elgondolkodik.- Most a feminista énem tiltakozna, de ebben a helyzetben nem engedek. Vagy amin még gondolkodtunk az a BBG, vagy BB Games, mint Berty Brother’ Games.
- Melyik öt?
- Mindketten beszélünk angolul, hamarosan nekem is lesz felsőfokúm. Én még a spanyolt tudom középfokon és a németet alapfokon. Josh pedig olasz és francia középszinten van.
- Jól hangzik. Mikor kezditek a munkát?
- Nekem már van egy- két ötletem, de előbb nekem is le kell érettségiznem, meg ebbe csak pár év múlva kezdünk bele, amikor már van elég pénzünk, mert abban megegyeztünk, hogy nem akarunk a szüleinktől függeni. És ott van az egyetem is. Ha már nem csak hobbi lesz a játszás, hanem munka is amit tudunk és szeretünk csinálni, akkor kezdjük el ténylegesen. Meg nem olyan egyszerű megcsinálni egy programot, most is minimum 3-mal akadtam el, és megőrjít, hogy nem tudom kijavítani, akkor elkezdek egy másikat és elfelejtem az előzőket. Nehéz meló, de meg fogok küzdeni vele.
- Jó hallgatni ahogy tervezgeted a cégetek.- és azt látni milyen örömet okoz neki, már az is ha beszélhet róla, teszem hozzá.
Vajon más is ki tudja hozni belőle ezt a fajta örömet? Esetleg én is képes vagyok rá? Na, ezt most itt abba is hagyom, nem fogok ilyenekért sóvárogni, ahhoz túlságosan macsó vagyok. Viszont vehetem kihívásnak...
- Úúú, lehetne kiképző programot írni. Ezt meg is írom Josh-nak.
- Hogy jutott ez most eszedbe? Egyáltalán mért pont kiképző program?
- Nem tudom, lehet kicsit sokat játszottam Joshy-val mindenféle katonai játékkal.- Ezzel előszedte a mobilját és már írt is, de kevesebb mint, fél perc múlva már le is rakja.
- Oké, nem akarok túl sokat fecsegni, mert mi van ha nem jön össze, amit nem szeretnék, de megeshet, de nem fog. Általában nem vagyok ilyen szinten fecsegős, szóval ezt most a te számládra írom, mintha te hoznád ki belőlem a fecsegősséget. Látod már nem is fogalmazok jól: “de megeshet, de nem fog”, ez milyen hülyeség már? Én nem szoktam értelmetlenül fogalmazni ergo ezt most abba is hagyhatod, akármi is ez az “ez”. - Ez a csaj hihetetlen. Méghogy nem fecsegős? Hát ezt nehezen hiszem. Szóhoz sem jutok, mert jól megtárgyalja ő egymagában is a dolgokat, ez már nem az első, hogy így elvan magában, pedig nem rég óta ismerem. Ha lehet később érteném meg a logikáját, vagy soha, és inkább hagyom is annyiban, ezt a számlárairogatós dolgot.
- Na mindegy, akartam valamit mondani, csak elfelejtettem… Ja igen, de már nem lényeges, felejtsd el.
- Ezzel most felkeltetted az érdeklődésemet, szóval mondd csak el!
- De tényleg nem lényeg. - erősködik.
- Engem pedig tényleg érdekel. - makacsolom meg magam. Kár, hogy ő is majdnem olyan makacs mint én.
- Attól még nem mondom el.
- De elmondod.
- Nem.
- De.
- De nem.
- De igen.
- De nem.
- De igen
- A francba a hülye makacsságoddal! Nem lehetünk mindketten makacsok ebben a kapcsolatban, mert az úgy nem járja. Valakinek mindig engednie kell, az pedig nem olyan jó érzés.
- De attól még mondd el!
- Jó elmondom. - adja föl, mire önelégülten vigyorogni kezdek. - Úgyis okos enged, szamár szenved, - teszi hozzá, és mikor látja, hogy leolvad a képemről a vigyor, ő kezd vigyorogni - egy szó mint száz, csak annyi, hogy bocs, hogy abbahagytam a csókot
- Ennyi? Ez nem akartad elmondani? - hitetlenkedek.
- Aha. Mondtam, hogy okos enged szamár szenved. - mondja még mindig vigyorogva.
- Hihetetlen vagy. Mindegy is. Akarod folytatni?- kérdezem. Kérlek mondj igent, hogy letörölhessem a képedről azt az öntelt vigyort!
- Nem, és várd meg a válaszom. - mondja mikor már nyitottam a számat. - Azért nem, mert akkor nem lenne tétje a fogadásunknak. DE, szülinpomra behajtok rajtad egyet, vagy többet!
- Ez csak egy csók, amit most is behajthatsz rajtam. - jut eszembe mosolyogva.
- Ami után jön a többi is. Amúgy amíg csak haverok vagyunk addig nem kéne csókolóznunk, mert olyat nem szoktak a haverok csinálni.
- Akkor legyünk rendhagyó haverok, úgyis csak maximum egy hétig lesz így a helyzet.- kontrázok, mert nem tudom hogy fogok majd bírni magammal. Főleg, így hogy felemlegette a csókot, amit amúgy szándékomban állt folytatni...
- Csak, mint mondtad egy hét, és azután a tiéd vagyok.
- Teljes mértékben? - Kérdezek rá, mert hát eszembe jutott egy- két dolog.
- Aha.
- Tényleg?- még mindig nem esett le neki mire gondoltam, ezért pimaszul elmosolyodom.
- Jaj nem, te hülye. Tudod eléggé mocskos a fantáziád.
- Mégis mire számítottál? Én is csak pasiból vagyok. Az ilyen helyzeteket jobb tisztázni.
- Igaz.
